A repedtsarkú

(A romantika gyilkosa.)

A régi, tágas ebédlőt halk zsibongás töltötte be. Átmenetileg előadóteremnek használták. A padok meglepően jó állapotban voltak, pedig még a háború előtti időben készültek. Amolyan hosszú típusúak voltak. 6 tanuló fért el egy sorban. Rea sietve lépett be az ajtón. Lihegve vágódott le a  jobb szélső helyre, s kapkodva szedte elő a történelemkönyvet. Hatalmas stefániavagdaltos  szendvicset majszolt, s közben néha magában beszélt. Nem lehetett hozzá szólni, nem reagált semmire. Látszott, hogy gondolatai máshol járnak, hogy zaklatott. A tanár csendben lépett be a helyiségbe. Jelenléte meglepetést okozott. Ő ugyanis irodalomtanár volt, s nem őt várták a tanulók. Volt aki megkönnyebbült, páran pedig csalódottak voltak. Az óra csendben megkezdődött. Mindenki buzgón jegyzetelt, köztük Rea is, aki teljes nyugalommal falatozott tovább, már a harmadik szendvicsét fogyasztva. A tanárnő néha rápillantott, de nem szólt az étkezés miatt. Lelkesen magyarázta Shakespeare vilaghírű művét, a Rómeó és Júliát. Igyekezett bevonni az eszmecserébe a tanulókat is.Rea az étkezés befejeztével mocorogni kezdett. Hosszú lábait felváltva vetette át térdein, nadrágszárát huzogatta, a szandálja pántját igazgatta. Nem boldogult vele, így levette, s a pad alatt szerelte tovább. Néha rápillantott a tanárnőre, de amúgy nem zavartatta magát. Egy idő után feladta a műveletet, s a szandált visszahúzta a lábára. Ekkor tekintete megakadt a sarkán, és észrevette a bőrkeményedéseket, s a barázdákat.A tanárnő átszellemült hangon épp az erkélyjelenetről beszélt, mikor Rea hangja hasított át az ebédlőn: Úristen! Repedtsarkú lettem!