A piton

Perzsi.•  2021. február 22. 14:08  •  olvasva: 43

A történet az internetről  való. Annyiszor megosztották már több csoportban, hogy képtelen voltam utánajárni az eredetének.

 Elgondolkodtam rajta.

*

Egy indiai nőnek volt egy körülbelül négyméteres pitonja, amelyet végtelenül szeretett. Úgy vigyázott rá, mintha a gyermeke lenne. Teljesen érte élt, minden igényét kielégítette. Nyugodtan és harmóniában éltek együtt, mígnem a piton egyszer csak abbahagyta az evést. A nő mindent megpróbált, de nem tudta rávenni az evésre. A hirtelen változástól kétségbeesve felhívta az állatorvost, aki kiment hozzá, és megkérdezte tőle: „A piton éjjel önnel alszik, és egész hosszával körbeöleli?” A nő büszkén válaszolta: „Igen, minden éjjel velem alszik.” Az állatorvos akkor elmondott neki valamit, ami teljesen megrázta: „A pitonjának, hölgyem, semmi baja, kiváló egészségnek örvend, egyszerűen csak készül arra, hogy megegye önt. Minden alkalommal, amikor átöleli és szorosan körbefonja önt, csak méretet vesz, és most azért nem eszik, hogy legyen elegendő helye, és probléma nélkül megemészthesse önt.”

*




És itt jön az okosság a történethez. Szerintem erős volt párhuzamot vonni az állatvilág és az ember között, legalábbis itt. Egy piton mióta lehet barátja egy embernek? Érezni érez, de ha enni akar, az ösztönei erősebbek. Ettől függetlenül van némi igazság az okfejtésében. Van? Saját szavaimmal írom le a posztoló okfejtését.
*
Tanulság: lehetnek olyan barátaid, akikre rápazarolod, (pazarlás?!-már ez fura számomra.), az összes szereteted, pedig nekik rossz szándékaik vannak. Nem számít mennyi szeretetet adsz,ugyanis a csók, az ölelés nem mindig őszinte. Ezért ne a nyíltan támadó ellenségeidtől félj, hanem a hamis emberektől, barátoktól.
*
Szerintem amíg hátba nem döf, nem tudod, hogy hamis. Addig nem pazarolod a szeretetet irányába, hanem önzetlenül adod, jó esetben viszonzást nem várva érte. Ne félj a nyíltan támadó ellenségtől. Ez valóban igaz lehet, hisz ha az ellenfél korrekt, és nyílt, tudod kivel, mivel nézel szembe. De nehogy már arra rendezkedjen be az ember, hogy a barátai hátbadöfik, és felfalják piton módra... Vagy igen?Ennél rosszabb lett volna a kígyó, ha lassan, de ugyanígy előre megfontolt szándékkal szép lassan rátekeredik az emberre, s összeroppantja, mikor szerinte itt az idő. Na az a kígyó, az a veszélyes. Ha nem veszik észre, hogy mire készül. Ha nem látják, nem érzik, hogy tekeredik. Deréktájon kell elkapni, nem szabad hagyni, hogy elérje a nyakat.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. február 23. 10:43

@skary: Így gondolom én is. Olyan nem létezik, hogy a szeretetet pazarolod. Aki nem önzetlenül adja, hanem viszonzást vár érte, (valamennyien ezt várjuk, aki nem vallja be, az is, legalábbis reménykedik, hogy a szeretetéért nem szúrják hátba, aztán ugye ember tervez, Isten végez, de hogy miért jó ez, ki tudja)az néha padlóra kerülhet.Nincs olyan, hogy nem kapod vissza a szeretetet. Adsz, és ha nem te kapod vissza, akkor majd másnak adja helyetted, de legalább megtanul adni. S ha az EGY-et nézzük, akkor már nem veszett el semmi. Egy mindenkiért , mindenki egyért. Amúgy , ha jól belegondolunk, aki szeret, az már az érzéssel nyer. Jobb szeretni, mint gyűlölni. Kicsit olyan drogféle is ez. Magáért az érzésért... háborúk is indultak, és ez olyan paradoxon. Nincs csak jó, és nincs csak rossz.

Perzsi.2021. február 23. 10:38

@Mikijozsa: Akkor szerencsém van, ugyanis nincs pénzem. :-) Tehát ilyen eset nem fenyeget. :-) Köszönöm Mikibá!

skary2021. február 23. 06:52

sztem sémmi sé pazarlás .)

Mikijozsa2021. február 22. 19:56

ja van olyan barát, aki állandóan nyomozz hogy mennyi lehet a zsebedben, s elmegy kinézi - mit lehetne a te pénzeddel vásárolni? csak utána állít csapdát, és csak akkor ha úgy érzi - na ez megéri neki :) gratulálok ez a történet nagy mai téma, :)

Perzsi.2021. február 22. 18:49

@SzaipIstvanne: Marika, hasonlóképpen gondolom én is. Hihetetlen kicsit számomra a történet, de talán azért, mert sosem feküdnék kígyóval (sem) egy ágyba. Képeken elnézegetem őket, de... Egyszer, Balatonkenesén, jó régen egy hatalmas vízisiklót akartak a kezembe nyomni. A szabadstrand végéig futottam sikítozva. 13 évesen. Az én életemben is morzsolódtak le barátok, talán mindenkiében így van. De nálam ennyire alattomosak nem voltak, mint a történetben. Ölelésem! :-)

SzaipIstvanne2021. február 22. 18:11

Erzsike! Maga a történet hihető is, nem is. Magam írtózok a kígyóktól.
Az okfejtésed nagyon tetszik, elgondolkodtató. Voltak barátok...?, akik
így visszanézve hasonlóképpen viselkedtek. Köszi, jó volt olvasni.
Ölellek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom