A kék magnóliák völgyében

Perzsi.•  2021. június 11. 09:49  •  olvasva: 198

Ágnes szomorúan nézett körbe a szőlősben. A birtokot dédnagyapja vásárolta, s ő ültette be szőlővel. Nem a legnagyobb gazdaság volt, de jó hírnévnek örvendett.A nagy vaskapu mellett két sorban csodaszép magnóliafák magasodtak. Saját mivoltukban is kiemelkedett a szépségük, ám különlegesek is voltak, kék virágzatuk miatt. Nehezen marad meg magyar földön a magnólia, ritkaságnak is számít, ám  ezek a kék magnóliák messze földön is híressé váltak.Dédnagymama egyetlen úrizálási kedvtelése volt, amit dédnagyapa váltott valóra, s gondozta különös figyelemmel a fasorokat. Boruk kiváló, díjat is nyert, több évben is. Limitált mennyiség, de cserébe kiváló minőség! -ez volt a jelmondatuk.  A család tagjai dolgosak és összetartóak voltak, de mintha átok sújtotta volna őket. Kevés férfinak sikerült eddig a 60. életévét megélnie ebben a családban. Tegnapelőtt temették el hőn szeretett édesapját is. Nem volt semmi előjele, mégis infarktust kapott.  Már csak egy férfi maradt a családban, az öccse, Kálmán, aki még csak 20 éves, és egy Budapesti egyetem hallgatója. Építészmérnök lesz, őt a gazdaság sosem érdekelte. Ágnest viszont annál jobban, mégis apjuk végig abban reménykedett, hogy majd fia észhez tér, és felhagy álmaival.

-A házból telefoncsörgés hallatszott ki. Nem tudni ki az, de kitartó, mert vagy 5 perce egyfolytában csörget. Ágnes lassan ment oda a telefonhoz. Lábai mintha ólomból lettek volna. Nem akart senkivel sem beszélni, de muszáj volt, mert egyedül ő őrizte meg valamennyire a hidegvérét ebben a helyzetben.

-Halló! Korrai  Ágnes beszél! -Itt Balkai Nimród, kezit csókolom. Balkai és társa ügyvédi irodától hívom. Ágnes mérgesen nézett maga elé. A név nem volt ismeretlen számára, tudta, hogy apja ezzel az irodával nézeti át a szerződéseket. Valahogy érezte, hogy most mégsem szerződésről lesz szó. 

-Miért hívott? Még csak két napja volt a temetés. Tudom-szólt Nimród, ám apja kívánsága volt, hogy rögtön a temetés után hamar jelentkezzek, amennyiben ő elhunyna. Ágnes már szédült is, de még így is éber volt. Tessék? Apa tudta, hogy meg fog halni? Kérem Ágnes, ezt inkább személyesen. Holnap felkereshetem? Legyen-mondta Ágnes. Itt, nálunk, délután.

Letette a telefont, majd a konyha felé indult. Ott ücsörgött az édesanyja, akit mindenki csak Riának szólított. Anya! Holnap jön valaki az ügyvédi irodából délután.Ilyen hamar? De miért? Apa kívánsága volt. De nem az öreg Balkai jön, hanem a fiatal. Az, aki külföldön tanult, s fél éve jött csak haza? Igen, ő.

Másnap ebéd után kiültek a lugasba. Innen ráláttak a magnóliákra, amiknek a látványa mindig erőt adott nekik. Erőt a folytatáshoz, a gondok megoldásához.Most különösen gyönyörűek voltak, hiszen így május eleje felé virágoztak. Olvasni próbáltak, de egyikük figyelmét sem tudta lekötni a könyv. Lassan teltek az órák, végül 16 órakor megjelent a fiatal ügyvéd. Kezüket csókolom-szólt udvariasan. Apám elnézésüket kéri, hogy nem tudott itt lenni a temetésen, és most, a végrendelet felolvasásakor sem. Külföldön tartózkodik, engem bízott meg ügyei intézésével. Ágnes még nyomott hangulata ellenére is megállapította, hogy Nimród jóvágású férfi. Negyvenes évei legelején járó, szőkésbarna hajú, mélykék szemű adonisz. Erős testalkata , széles válla magabiztosságot sugárzott. Körszakálla nem öregítette, kifejezetten jól állt neki. Tisztára mint Russel Crowe a szerelem és mennydörgés című filmben-gondolta révedezve. Álmodozásából Ria szipogása térítette magához. Átölelte anyját, és halkan csitítgatta. Jól van, nyugodj meg, ezen túl kell lennünk. Nimród felolvasta a végrendeletet. Mindent a gyerekekre hagyott,a neje a haszonélvező lesz. Azzal a kikötéssel, hogy amennyiben 3 éven belül nem sikerül egyenesbe hozni a gazdaságot, akkor a  gazdaság tulajdonjoga is  nejére száll. Ezt nem egészen értem-szólt Ria. Asszonyom, a gazdaság nem ment zökkenőmentesen, férjének jelentős jelzáloghitele van, volt. Ezt örökölték meg. A két gyermeknek kell küzdeni a birtokért. Munkájukkal, ötleteikkel, bármivel, különben három év múlva ön kénytelen lesz kártalanítani a hitelezőket.El kell adnia mindent.Riának ez sok volt. Először elsápadt, majd elájult. Óvatosan bevitték a hálóba, és orvost hívtak hozzá, annak ellenére, hogy hamar magához tért. 

-Lányom, hagyjatok pihenni, egyedül szeretnél lenni-szólt Ria. A folyosón Nimród egy levelet adott át Ágnesnek, aki kérdően nézett rá. Édesapja írásban utasította az irodát, hogy ezt a levelet átadjam önnek.A  borítékon ott volt az ügyvédi iroda jól ismert pecsétje, amin két fekete hattyú nyaka fonódik össze, egy nagy N betűt formázva. Ágnes mindig elmosolyodott, ha ezt a hattyúpárt meglátta, most azonban nem tudott vidámkodni.  Van másik kettő levél is. Az öccsének és az édesanyjának is. Tényleg! Hol van az öccse-húzta fel kérdőn a szemöldökét az ügyvéd.- Kínában.Az ottani egyetem vendéghallgatója fél évig. A temetésre sem tudott hazajönni, s leghamarabb is csak 2 hét múlva ér haza. Akkor átadom a neki szóló levelet is önnek, ugyanis én meg épp 2 hét múlva utazom vissza az Államokba. Végleg? -kérdezte Ágnes. Nem, nem végleg. Ha minden jól megy, 3 hétre, de el is húzódhat a látogatás. Nimród nem akarta magára hagyni ezt a gyönyörű teremtést, aki első pillantásra megigézte. Megvárta míg az orvos megérkezik, addig is felajánlotta a segítségét. Mindenben számíthat rám-mondta halkan. De tényleg mindenben. Kérem hívjon, ha szüksége van rám. Ne legyen szégyenlős-esdekelt Nimród. Rendben. Akkor már most a segítségét kérem. Hogyan kecmeregjünk ki ebből az anyagi csődből? Legjobb lenne, ha ismeretségi körében keresne egy befektetőt. Amolyan csendestársat: hiszen, ahogyan informálódtam, úgysem tűrné, hogy a birtok ügyeibe bárki beleszóljon. A birtoknak, a bornak, de önnek is híre van a környéken. Itt született, együtt élt, él a birtokkal. No hiszen! Ha csak a hírem elég lenne ahhoz, hogy valaki pénzt fektessen a birtokba!-kiáltott fel Ágnes. Sose adja fel a reményt-súgta halkan a férfi, egészen közel hajolva a lányhoz. Önfeledten szívta magába a lány hajának illatát, melyben ott bujkált a  napfény. Ágnes elpirult, és dühös lett. Örült a férfi közelségének,de szégyent érzett, hogy ebben a helyzetben képes másra is gondolni, mint a gyászra. Tapintatlannak érezte a férfi viselkedését. Kimérten elhúzódott tőle. Kikísérem a kapuig-mondta ellentmondást nem tűrően. Nimród szemének csillogása hirtelen eltűnt. Akkor viszont látásra, és hívjon!



-Két hét múlva megérkezett Kálmán. Hárman, együtt mentek ki a temetőbe. Hazafelé szóba került a levél, amit kaptak. Úgy egyeztek meg, a lugasban ülnek le, s mindenki elolvassa a neki szólót. Ágnesnek valahogy rossz előérzete volt. Hibiszkuszteát főzött maguknak, mézes puszedlit tett egy tálra, és kivitte a lugasba. Csendben bontották fel a leveleket. Pár perc múlva Ágnes csendesen könnyezve emelte fel a fejét. A többiek is sírtak. Kiderült, apja mindenkinek külön elmagyarázta, hogy tudott a betegségéről, s titokban kivizsgáltatta magát , mikor Ausztriában volt üzleti úton. A betegség örökletes sajnos, s az esetek 80 %-ban a fiú utód örökli. Sokat vívódott, hogy elmondja e, leírja e, ezzel beárnyékolva Kálmán életét elsősorban. Végül úgy döntött, kötelessége elárulni, hisz mindig vannak csodák, és az orvostudomány fejlődik. Másrészt mentegetőzött, hogy nem akarta azt, hogy ez a betegség ott lebegjen az egész életük felett. Végezetül leírta, mennyire sajnálja, hogy különbséget tett fiú és lány között, és nem bízva Ágnesben, Kálmán álmait is semmibe akarta venni. 

-Érezte, éreznie kellett, hogy valami történni fog, hiszen a levélből kitűnik, szóban mondta volna el azt, ami a levélben áll-mondta Ria. Igen anya, igazad van.Mi már megbeszéltük Kálmánnal, hogy én viszem tovább a gazdaságot, ő visszamegy külföldre. Keresek befektetőket, vagy befektetőt.

-Hat hét múlva felszólítás jött a hitelezőktől, hogy 1 hónap haladékot kapnak az adósság törlesztésére. Az első harmadra. Ha azt kifizetik, a többire haladékot kapnak. Jelentős összegről volt szó, Ágnes számításai szerint közel 20 millió forintról. Elkeseredetten nézte a felszólítást. Nem ült a babérjain eddig sem, kilincselt, puncsolt több helyen de nem talált ezidáig befektetőt. Eszébe jutott Nimród. Hallotta, hogy már itthon van, de nem akarta felhívni. Titkon azt remélte, a férfi újból betoppan.De hiába várt.

Három hét múlva újabb levél jött, az ügyvédi irodától, melyben azt írták, lenne egy befektető, de nem kívánja felfedni kilétét, s teljes titoktartás mellett az ügyvédi irodára ruházza a kezelést, felügyeletet, mindent, ha a Korrai családnak ez így megfelel. Ágnes tanácstalan volt. Már kiskorában eleget hallotta nagyapjától, hogy arctalan, névtelen emberrel ne kezdjen. Felhívta az öccsét. Kálmán, mit szólsz ehhez? Ha nem fogadom el, csak egy megoldás marad. Szétbontani a gazdaságot, és a magnóliafasorral együtt el kell adni az előkertet, és a lugast is. Anélkül is élne tovább a borászat, de olyan lenne mint az amputált ember. Kálmán racionális volt, mint mindig. Menj bele! Én ezt tenném. Ha nem tisztességesek a befektető szándékai, akkor is ugrik a lugas és a fasor, nem? Ha viszont jó ember, minden marad a régiben. Akkor nem kell semmit eladni.Anya mit szól hozzá? -Anya azt mondta, ő döntésképtelen. Szinte még mindig átalussza a napokat. Aggódom érte, lehet el kell vinnem orvoshoz. Tarts ki Ágnes.szólt az öccse. Két hónap múlva ha nem is otthon, de az országban leszek. A hétvégéket otthon fogom tölteni, s ketten együtt felrázzuk anyát.

-Ágnes mereven hajolt a szerződés felé. Aláírta a nevét, s közben nem pillantott fel. Nimród arcszeszének az illata csiklandozta az orrát. Kellemes volt, illett a férfihoz. Hát ez is megtörtént-gondolta letörten. Nem így képzelte a jövőt. Egyáltalán nem. Kedves, meghívhatom vacsorára?-szólt Ágneshez az adonisz. Ünnepel? megünnepli a győzelmét? -ellenségeskedett a lány. Dehogy! Eszembe sem jutott. Tudom milyen nehéz  magának. Azt sosem tudhatja, hiszen nem volt még ilyen helyzetben-replikázott Ágnes. Vagy igen? Nem, nem voltam. Nem értem a viselkedését-szontyolodott el az ügyvéd. -Ne haragudjon kérem! Önnek igaza van, csak ez a helyzet megvisel. Esetleg elkísérne a temetőbe? Ma lenne apa névnapja, és nagyon magam alatt vagyok. Anyáért is aggódom, ő azt mondta, nem képes ma kijönni a sírhoz. Rendben, elkísérem, ha vár rám még 10 percet.

-Alkonyodott, mire kiértek. Már hűvösödött is, ezért Nimród a zakóját Ágnes vállára terítette.Miután hosszú perceket töltöttek a sírnál, elindultak a temetői fasoron át, ki a határ szélén fekvő erdős területre. A lenyugvó nap bíborvörösre festette Ágnes szőke fürtjeit. Glóriát vont a haja köré, hogy amúgy is angyali arcát szinte már földöntúlivá varázsolja. Nimród érezte, ha most nem lép, sosem lesz ennél jobb alkalma. A kis láthatatlan pufók Cupidó segített. Ágnes megbotlott, Nimród utána kapott. Ahelyett azonban, hogy talpra segítette volna, hirtelen átkarolta a lány derekát, és erősen szájon csókolta. Nem volt ebben a csókban lágyság, inkább vad szenvedélyvágy tombolt, de már mindkettejükben. Már sötét volt, mire hazaértek az oly tündöklő fasorhoz.


- Hetek múlva megérkezett Kálmán is, és örömmel látta, hogy Ágnes boldog. Minden rendben?-kérdezte. Igen, minden. Vagyis majdnem minden. Anya is jobban van kissé, örül nekünk. Nocsak! Nekünk?-kérdezett vissza a kisöccs. Igen, Nimród és én... Kálmán felnevetett. Jól áll neked a pirulás! Nyugi, mindent tudok. Ahogy hazaértem, mindenki ezzel a hírrel fogadott. De mi az ami nincs rendben? Azt mondtam csak majdnem minden... Tudod Kálmán, nem hagy nyugodni az a rejtőzködő befektető. Addig nem tudok felhőtlenül nyugodt lenni, míg nem tudom ki ő. Nimród pedig nem árulja el, nem árulhatja el. Sokat kockáztatna vele. A szakmai hírnevét, szerződéseket.. Sok mesélni valójuk volt egymásnak, így alig vették észre, hogy besötétedett.

-Másnap Nimród hívta telefonon Ágnest. Figyelj szívem! Ma este 19 órára légy a Captain étteremben. Teljesült a kívánságod. A rejtélyes befektető találkozni szeretne veled-mondta Nimród. De csak így, egyszerűen? Semmi kérés, csak úgy oderendel?-bosszankodott Ágnes.És csak mi ketten , te nem leszel ott? Elmész vagy sem? -kérdezte a kedvese. Elmegyek, persze, hogy megyek. Kíváncsi vagyok, meg amúgy sincs más választásom. Letette a telefont, majd percekig nézett maga elé. Olyan furcsa volt Nimród hangja Feszült, kimért. Ágnes szorongás fogta el.

-Pontban 19 órakor lépte át az exklúzív étterem ajtaját. Egy alkalmazott lépett oda hozzá, s lesegítette a blézerét, majd egy asztalhoz vezette. Ízlésesen volt megterítve. Fehér abroszon halványlila dekoráció, halványkék orchidea a vázában, középen egy ezüst színű gyertyatartó, melyen két fekete hattyú fonódott össze...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. augusztus 1. 06:23

@Krisztinka: :-)

Krisztinka2021. július 31. 17:51

@Perzsi.: 💛 🤗

Perzsi.2021. június 12. 12:47

@Mikijozsa: Köszönöm neked Mikibá! :-)

Perzsi.2021. június 12. 12:47

@S.MikoAgnes: Szívből köszönöm Ágnes! :-)

Mikijozsa2021. június 12. 11:02

szép történet szépen megírva, gratula

S.MikoAgnes2021. június 12. 10:39

Tökéletes!!!!
Ismét lenyűgöztél, kiválóan írsz!!!