A kegyetlen próba-Novella két felvonásban

Perzsi.•  2022. október 16. 17:23  •  olvasva: 84

ELSŐ FELVONÁS:AZ OPERAHÁZ FANTOMJA

Szélsebesen rohant át az úttesten, körül sem nézve, nem tartva a budapesti csúcsforgalomtól.Fekete kalapja, melyet kabalaként  is hordott, magához vonzotta a tekinteteket.  Meghökkent pillantások kereszttüzében igyekezett hazafelé, a számára biztonságot jelentő három szintes ódon bérház felé. Az apró, ám magas belterületű lakásban rendetlenség uralkodott. Szerszámok, vödrök, festékek hevertek szanaszét. Az egyetlen szoba közepén egy nagy , egyedi, megrendelésre készült ágy uralkodott. Az ágy bevetetlen volt, a gyűrött ágynemű viszont vonzotta a tekintetet. Látszott, hogy gondosan megtervezték a mintázatát, ami a Velencei karnevál egy részlete volt. A sarokban egy régi , 4 ajtós neobarokk tükrös szekrény állt, mellette egy apró, de mutatós fésülködőasztal, és egyetlen óbarokk faragott szék. Ez volt minden , amit magáénak tudhatott.A hatalmas hat ágú csillár kölcsöndarab volt, ami sárgás, tompa  fényével  rejtélyessé varázsolta a szobát.Lázár nyűgösen huppant le a székre, s hosszasan nézte magát a tükörben. Az előadás minden mozzanatát felidézte, elemezte, s végül arra a következtetésre jutott, hogy nem vétett hibát. Lassan mosta le a sminkjét, s változott vissza átlagemberré az operaház fantomjából.Szánakozó pillantást vetett lecsupaszított arcára, majd leoltva a csillárt az ágyra huppant. Lehunyt szempillái mögött felvillant a lány szeme. Azé a lányé, aki szinte egy előadást sem hagyott ki, mióta a darabot műsorra tűzték. Mindig az első sorba vett jegyet, s kitartóan bámulta Lázárt. Eleinte ez fel sem tűnt a férfinak, de  miután a darab már 6 évad óta folyamatosan műsoron volt, kénytelen volt észrevenni a lány átható, vizsgálódó figyelmét. Szinte a szeme előtt vált kamaszlányból nővé. Sosem várta az előadás után meg, nem hívta, nem tolakodott. S ez így Lázár számára épp megfelelt. Bár kifejezetten jóképű férfi volt a maga 191 cm magasságával, kristálykéken acélos szemével, hullámos barna hajával, s csodás orgánumával, mégsem volt párkapcsolata. Még futó sem. Egy gyermekkori trauma miatt undorító kis békának látta magát. Kisfiúként angyali külsejével  mindenkit elbűvölt. Azt a szomszédbácsit is, aki délutánonként rá vigyázott, és előszeretettel,arcán széles vigyorral mindig végigsimogatta Lázár testét.Mikor hosszas hetek múlva végre a heves tiltakozások miatt, miszerint nem akar a szomszédnál lenni, szülei kérdésére elmondta "szégyenét", a világ megváltozott körülötte. Csendben, szó nélkül költöztek el a környékről, s többet nem említették fel az esetet. Az új házban sem volt azonban nyugalma, mindenki a szépségéről beszélt. Olyan vagy mint egy kis szépséges angyalfiú!-kiáltották a felnőttek, a gyerekek, főleg a lányok pedig  mindenhova követték. Toporzékolva küldte el őket, mindhiába. Ekkor vált zárkózottá, szó szerint is. Suli után a lakásba sietett, s onnan másnap reggelig ki sem.mozdult. A hétvégeket pedig vidéki nagyszüleinél töltötte. Szeretett ott lenni, jól összekoszolta magát, különböző sebeket szerzett, amiknek örült. Minnél csúnyabb lesz, annál jobb. Egyik alkalommal göndör tincseit egy csorba kerti ollóval megnyírbálta, s egy esés után  nem zavarta az sem, hogy két foga letört. Szülei eleinte kétségbe estek, de ahogyan teltek az évek, megnyugodtak. Ugyan okozott némi meglepetést, hogy zárkózott fiúk színinövendék lett, de elfogadták a döntését. A színházban is  elfogadták olyannak, amilyen. Azt, hogy sminkben és jelmezben megy haza, hogy sosem láthatják valódi arcát, hóbortos sztárallűrnek tudták be. Csak az újságban közzétett fotója alapján  ' ismerhették"valódi vonásait. Az évadzáró bulikra sem ment el, s minden más meghívást is elutasított. Így egy idő után már nem is foglalkoztak vele, s ő boldogan éldegélt abban a burokban , amit megteremtert maga körül. Egyedül az a lány idegesítette. Kitartóan ott volt minden előadáson, s le nem vette róla a szemét. Egyik előadás közben aztán szörnyű dolog történt. A gyertya túl közel volt a függönyhöz, s mikor az első felvonás végén leengedték, lángra kapott. A tűz villámgyorsan terjedt át minden éghető anyagra, így a főszereplőnő ruhájára is. Lázár Christine  mellett termett, s köpenyét levetve igyekezett a ruhát eloltani. A megriadt nő sikoltozva botorkált égő ruhájában a füsttől gomolygó színpadon,mígnem a lángoló függönybe belegabalyodott.  A nehéz textília gyorsan zuhant lefelé. Lázár felemelt fejjel nézte a borzalmat, s egy erős lökéssel  tolta el onnan Christinet. A lángok belekaptak a kalapjába, hajába, arcába. A füst a torkát marta, kiáltani sem tudott. Elájult. A mentőautóban egy rövid időre magához tért, s annyi jutott el a tudatáig, hogy a Honvéd kórház égési osztályára viszik. Újból elájult. 

Mikor ismét magához tért, már egy kórteremben feküdt, s egy orvos kérdezgette az anamnézisét. Míg a kérdésekre válaszolt, egy nővér sürgölődött körülötte. Infúziót kötött be, vérnyomást mért, fájdalomcsillapítót adott. Némán, gyorsan és határozottán  végezte a dolgát. A riadalom, és a kiszolgáltatottság  érzése ellenére is  észlelte, hogy olyan ismerősnek tűnik a nővér... Összerezzent, mikor az orvos hangja újra elért az elméjéig: két óra múlva szabad lesz a műtő, akkor megműtjük. Addig ne egyen, ne igyon semmit!  Nem az arca miatt aggódott. Az altatástól félt, és a környezettől.Világ életében messzire kerülte a kórházakat, csak a kötelező  szűrővizsgálatokat végeztette el. A műtét előtt kapott némi nyugtatót is. A nővér óvatosan, már -már gyengéden adta be az injekciót. A műtőssegéd egy vidám dalt dudorászva tolta a lift felé az ágyát. Lázár megrettenve , elesetten nézett vissza a nővérre, aki ott állt, és hosszasan nézett a távolodó férfi után. Ez a nézés! Borzongatóan ismerős!

Szerencséjére csak másnap reggel tért magához, mikor már túl volt a műtéten. Ekkor még nem tudta, hogy  több beavatkozás vár rá, többek között egy plasztikai korrekciós műtét is. A kórházban eltöltött idő alkalmat adott arra, hogy jobban megismerje magát. Bár nála volt a mobiltelefonja, volt internet rajta, ő mégis a nyomtatott sajtót olvasta, azt szerette. Felháborodva konstatálta, hogy a firkászok milyen kitalált  szerelmi történettel fűszerezték a balesetet. Egyenesen azt állították, hogy a főszereplőnő nemcsak szeretője, hanem egyben a szerelme is volt. S "Christine" nem cáfolt. Ő hála Lázár önfeláldozásának, nem sérült meg. Tajtékozva mormogott magában, mikor a nővér behozta az aznapi gyógyszereit. Ellentétben a tegnapi nappal, most hűvös volt, s nem nézett a férfira. Lázár nem tudta ezt mire vélni,  zavarta ez a helyzet. Kábán, a fájdalomcsillapító hatására álomba merült. A színházról álmodott, s a hűséges nézőről, a lányról, a tekintetéről. Ébredéskor zavart érzett.  A kórterem félhomályában meglátta a nővért. Csendben, szakavatott mozdulatokkal a mellette fekvő beteg ágyán húzta át az ágyneműt. Timi, ha kész vagy, gyere a kezelőbe!-szólt be az ajtón egy másik nővér. Rendben!-válaszolta amaz, s fejét fel sem emelve folytatta a munkáját. Megismerte. A hangjáról ismerte fel, pedig sosem hallotta, mint ahogyan a szeme színét sem látta soha. Csak a tekintetét. Mégis, ilyen lágy, egyben  határozott hangot képzelt neki. Ez a hang a szívét járta át, majd onnan lecsúszott, egészen az ágyékáig. Sosem gondolta, hogy egy hangtól beindul. Örült, hogy takaró van rajta, s örült, hogy a nővér mindjárt kimegy a kórteremből. Timi. Tehát ez a neve. De miért olyan rideg most vele? Az arca miatt? De hiszen eddig is csak a csúf "arcát" láthatta a maszk alatt a színházban. Nem értette az okot, mi váltotta ezt ki a lányból? Az ezt következő napokban nem látta többet Timit. S a következő műtétek után sem. Arca szépen gyógyult, a plasztikai műtétnek köszönhetően nyoma sem maradt a balesetnek. A lány azonban eltűnt. Mikor nagy nehezen érdeklődött utána, azt a választ kapta, hogy már másik kórházban dolgozik. Csalódott volt, azonban az új évad visszahozta játszási kedvét. Az igazgató kitörő örömmel fogadta, s a színészkollegák is, ami meglehetősen meglepte. Nem tudta mire vélni, így betudta annak, hogy biztosan a megnövekedett jegyeladásnak örülnek, amit az ő szenzációs gyógyulása, és visszatérte okoz.  Csak Christine hiányzott, de Lázár túl izgatott volt ahhoz, hogy most ez foglalkoztassa.A nézótér szokás szerint tömve volt, de a lányt nem látta. Sem az első sorban, sem hátrébb. Érdekes módon ez nyomasztotta. Hiányzott neki a két figyelő szem. Eltelt három hét, túlesett az utolsó kontrollvizsgálatokon is, de Timinek nyoma sem volt. Az utolsó  tanácsadásnál aztán kínlódva ugyan, de addig faggatózott a lány után, mígnem megtudta, melyik kórházban találja. Ettől kezdve minden nap, mikor a lány nappalos volt délután hatkor ott állt a bejáratnál, egy szál kardvirággal a kezében, s várt. Várt, és csalódott. Timi minden alkalommal szó nélkül elhaladt mellette, rá sem hederített. Egyik délután egy ötlet pattant ki a fejéből, és felhívta a maszkmestert. Szia Béla! A segítségedre lenne szükségem! Bár én is el tudom készíteni a maszkom, mégis kérlek, gyere el hozzám, s végezz rajtam profi munkát! Hozd el a jelmezem is! Béla meglehetősen elképedt, de nem mondott nemet. Hátha megtörik a jég, és ez a különös fiú végre megmutat magából valamit, tán egyszer még barátok is lehetnek... Délután négykor érkezett, s Lázár már toporzékolva várta.  Annyira izgatott volt, hogy önmagáról elfeledkezve beavatta Bélát a tervébe. Miután elmesélte az előzményeket,  türelmesen hagyta, hogy a maszk felkerüljön rá. Ez most hosszabb időt vett igénybe, ugyanis orvosi tanácsra nem érhette még a bőrét sem festék, sem más kozmetikum, így egy rugalmas gumiféléből készült műarc került a fejére. Már majdnem hat óra  volt, mikorra a maszk végre a helyére került. Kapkodva öltözött, s köszönés nélkül hagyta ott az elképedt maszkmestert. A kórház melletti virágboltba már fújtatva robbant be. Őrült tekintete olyannyira összhangban volt a jelmezével, hogy a bent lévő vásárlók szó nélkül a sor elejére engedték. Már szállingóztak kifelé az ajtón a nappalosok, mikor futva megérkezett. Timi elgondolkodva lépett ki az ajtón, és csak a hirtelen beállt csendre figyelt fel. Ott állt előtte az operaház fantomja, teljes felszerelésben...

Az eljegyzést baráti körben tartották meg. Lázár kollegái és Timi munkatársai is jelen voltak. Fesztelenül nevetgéltek, mikor megszólalt a csengő. Timi sietett az ajtóhoz. Egy nagy tortás doboz takarta el az érkezőt. A konyhába tessék!-invitálta Timi a jövevényt. A doboz mögül , számára váratlanul Christine bukkant elő. Timi összerándult. Egy kínos pillanat után  kifelé indult, mikor a díva megfogta a karját.Ne menj el kérlek! Tudom, haragszol rám, és meg is van rá minden okod. Igen, én adtam az újságoknak olyan félrevezető információt, hogy azt hihessék, közöm van Lázárhoz. Akkor szakítottam a párommal, azt akartam , hogy egye a fene utánam. Fogalmam sem volt, hogy ezzel ártok nektek. Nekem.nem ártottál, akkor még nem voltunk egy pár. De az igaz, emiatt az újságokban megjelent dezinformació miatt kerültem el Lázárt és a színházat. Ha ő akkor nem keres meg, sosem jövünk össze. De ez már a múlt. Menj, érezd jól magad!-intett Timi békülékenyen  a szoba felé.

Már hajnalodott, mikorra mindenki elment. A konyha romjait hátrahagyva a fiatalok a teraszon állva csodálták a hajnal első napsugarait. A szemközti bérház homlokzatán egy kivilágított reklám fényei elhalványulni látszódtak. A plakáton egy mosolygós öreg néni kínálta a gyerekeket házilag készített girbegurba süteményével, amin  tortabevonóval  igyekezett leplezni a hiányosságokat. A felirat pedig alatta azt hirdette: Nem a külső számít ! ...


A második felvonás jövő héten  várható.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. október 18. 20:50

@Krisztinka: 🙂

Krisztinka2022. október 18. 19:56

😊💛

Perzsi.2022. október 17. 15:47

@S.MikoAgnes: Nem mindenki érzi áldásnak a szépségét. Van azonban olyan is, aki kihasználja azt.

S.MikoAgnes2022. október 17. 14:10

@Perzsi.:

Nem siklottam el a szomszéd tette fölött, de én annyira irigyeltem mindig a szépeket, fiút, lányt, hogy a szépségükre büszkék képe jött hirtelen elém, mikor az egy mondatot leírtam.

Perzsi.2022. október 17. 11:48

@S.MikoAgnes: A történetben le van írva, hogy a szomszéd rendszeresen végigsimogatta kiskorában Lázárt, amit a szülei szó nélkül hagytak, s inkább elköltöztek. A molesztálást a gyerekek többsége úgy fogja fel, hogy ő a hibás. Főleg, ha még a felnőttek sem állnak ki mellettük. Így súlyosan sérül az önképük. Inkább elcsúfítják magukat, hogy ne tünjenek ki az átlagból, ne figyeljenek rájuk. Több kirívó szépségű osztálytársam volt. Fiúk. S bizony gyermek a gyermeknek farkasa volt. Mindhárom fiú angyali szépsegű, fürtös hajú, csillagszemű volt. Mikor az "átlag" fiúk észrevették, hogy erre a 3 fiúra bukik minden lány, célpontokká váltak. Társaik gúnytárgyává. Igaztalanul homo-nak, stb titulálták őket. Ezt még az általános suliban úgy -ahogy bírták, tűrték. De szakközépben szakadt a cérna. Hajat vágattak, s a többiek közé "szürkültek". Hozzáteszem, csak ők hitték azt. Továbbra is a legtöbb lány " pisilt utánuk". Aztán az èlet megoldotta. Pedig őket még testileg nem is inzultálták. Köszönöm az olvasást.

S.MikoAgnes2022. október 17. 09:06

Nagyon érdekes! Dehogy a szépség ennyire zavaró legyen...
Türelmetlenül várom a folytatást. Most írod?

Perzsi.2022. október 17. 08:46

@kosa: Köszönöm.

kosa2022. október 16. 22:37

érdekesen-kissé furán-alakult ki a kapcsolat néző és művész között. jó fordulatosan megírt novella.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom