A kegyetlen próba-2. felvonás

Perzsi.•  2022. október 24. 17:46  •  olvasva: 112

Béla elmélyülten dolgozott.Sosem unta meg. A munkája egyben a hobbija is volt. Ráadásul jól fizetett, s nem utolsó sorban jól tudott vele csajozni. Egy véletlennek köszönhette, hogy ő lett a színház maszkmestere. Jó 10 éve a mestere egy meghívásnak eleget téve külföldre utazott, s onnan haza sem jött. Ledöntötte egy Thai szépség iránt érzett szerelme. Ekkor, mivel az épp futó darab premieréig csak 3 nap volt hátra, megbízták Bélát a hátralévő munkálatokkal. Olyan jól teljesített, hogy véglegesítették a maszkmesteri pozicíóban, amihez az évek során a sminkvizsga is társult. Sőt, újabban a divattervezői szakma is soraiban tudhatta Bélát. Magánélete szinte nem is volt, hiszen más színházakba is beugrott, ha délelőtti, vagy gyerekelőadás volt műsoron. Éppen egy gyerekelőadás főpróbájára igyekezett, hogy hihető maszkot készítsen egy fiatal lánynak, aki meglepő módon a gonosz banyát alakította a Hófehérke és a 7 törpe színdarabban. Nem értette, miért vállalta el a lány ezt a szerepet, hisz fehér bőre, ébenfekete haja miatt smink és maszk nélkül is méltán lehetett volna Hófehérke. A kissé zárkózott lánytól azonban nem kapott magyarázatot. Béla nem értette miért szűkszavú Szilvi. Esetleg unszimpatikus vagyok neki?-gondolta Béla. Való igaz, hogy a harsány vidámsága, nyílt érdelkődése a művészek iránt sokak számára tolakodásnak tűnhetett, pedig ő pusztán nyíltan fordult az embertársai iránt. Most, hogy Szilvi ismét mély csendbe burkolózott, visszakozót fújt, pedig igen csak tetszett neki a lány. Délutánra egy könyvtárlátogatást tervezett. Ritkán jutott el oda, pedig szeretett olvasni.A Szabó Ervin könyvtár hangulata, színessége mindig lenyűgözte, ráadásul ott már névről ismerték őt. Ez kapóra jött, hiszen ha jól hallotta, Szilvi ott tölti a délutáni óráit. Imponálni akart neki, így mindent eltervezett előre. Az élet azonban közbeszólt. Az egyik színész, aki szintúgy különc volt, mint Szilví, sürgős segítséget kért tőle. Kelletlenül ugyan, de megígérte Lázárnak, hogy elmegy a lakására, egy kis "igazításra". Miközben az operaház fantomjának csinálta a profi maszkot, végighallgatta Lázár történetét. Izgatott lett, úgy érezte, gondolta, ha Szilvit nem tudja levenni a lábáról, cselhez fog folyamodni. Homályos terv fogalmazódott meg benne. A munka végeztével már nem volt ideje benézni a könyvtárba, készülődni kellett az esti előadásra. Az elkövetkező egy hét sem hozott változást. Bár minden második nap sminkelte Szilvit, és igazított a maszkján is, pár semmitmondó mondaton kívül semmit nem sikerült kiszednie a lányból. Azt tudta a többiektől, hogy nincs kapcsolata a nőnek,de más információval senki nem tudott szolgálni. Kezdeti lelkesedése kezdett alábbhagyni. Egyik nap pedig szörnyű dolog történt. Az operaház fantomja című előadás alatt tűz ütött ki, és Lázár súlyosan megsérült.  A darabot levették a műsorról. Lett volna ugyan aki helyettesíti Lázárt, de a vezetőség úgy látta jónak, ha megvárják, míg felépül. Béla letörten, gondolataiba merülve végezte Szilvi maszkján az utolsó simításokat. Most neki nem volt kedve beszélgetni. Már épp indulóban volt, mikor a lány utánaszólt: hallottam mi történ Lázárral. Látom, nagyon megviselt téged is. Igen.-válaszolta szűkszavúan Béla. A jég megtört. Ettől kezdve egyre többet beszélgettek, és egy idő után már találkozgattak is. Randinak ugyan nem lehetett hívni ezeket a sétákat, de legalább már nem egy helyben toporogtak. Béla rendszeresen látogatta Lázárt, és újsütetű barátként segített neki, ahol tudott. Gyakran vitt neki hazait, amit az édesanyja főzött, tudván, a kórházi koszt silány. A szennyesét tisztára cserélte, hangoskönyveket töltött le neki, egyébb apró szívességeket tett meg. Egyik alkalommal Lázár megkérte, olvassa le a víz, villanyóra àllását, hogy bediktálhassa telefonon. A lakáskulccsal a kezében, Bélának remek ötlete támadt. Felhívta Szilvit, elmondta, hogy festéshez kéri a segítséget, és megadta Lázár címét. A lány vidáman érkezett, s meglátva a festékes dobozokat, pakolászni kezdett. Újsagokat terített le, a neobarokk bútorokat letakarta, sürgött-forgott, elemében volt. Csak akkor torpant meg, mikor kivette Béla szavaiból, hogy erről Lázár nem tud, neglepetésnek szánja Béla a festést. Ézt nem lehet!És ha nem fog tetszeni neki? A kívánt színt sem tudjuk! -replikázott Szilvi. Mindent tudok.-felelte Béla. Itt készitettem hetekkel ezelőtt el a sminkjét, maszkját, abban ment dolgozni, még ügyeket intezni is. Akkor szó esett a lakásról is. A színezőpaszta pedig ott van a dobozok tetején. Középszürke és napsárga. Meglátod örülni fog neki!-nyugtatgatta az elbizonytalanodott lányt. Sikerült meggyőznie, s munkához láttak. 3 nap alatt végeztek az apró lakás kifestésével, már csak a takarítás volt hátra.  Azon a délutánon Béla nagy szatyrokkal érkezett. Mi ez a sok cucc?-kérdezte a lány. Hoztam otthoni maradékot, töltöttkáposztát, húslevest, és almáspitét. Anyu küldi.Megmelegítjük a mikróban. A többi szatyorban pedig kellékek vannak. Te nyüstölsz már egy ideje, hogy tanitsalak meg pár trükkre. Sminkelni, maszkot készíteni. Most itt az alkalom. Kitakarítunk, és utána csinálunk egy rögtönzött  bulit. Hoztam vörösbort is.- kacsintott Béla. Na, azt csak a legvégén kérem, józan akarok maradni!-mosolygott Szilvi. Már besötétedett, mikorra végeztek. A töltöttkáposzta maradéka felett halkan beszélgettek. Milyen maszkkal kezdjünk?-kérdezte a férfi. Legyen az Elefántember arca.-válaszolta a lány. Oké, de elmeséled vegre, mi ez a különös vonzalom benned a csúnya emberek iránt? Miért vagy te banya a szereped szerint, mikor Hófehérke is lehettél volna? Szilvi nagyot nyelt, majd halkan mesélni kezdett. Még kislány voltam, mikor apámat baleset érte. Egy vegyigyárban dolgozott vegyészmérnökként, mikor egy robbanásban csúnyán megsérült. A maró sav az arcát, kezét, nyakát roncsolta szét. Megmentették, de a sebek maradandó nyomokat hagytak a bőrén. Az addig mindig jókedélyű, mosolygós édesapám befelé forduló emberré vált. Bezárkózott, nem járt el otthonról. Könyveket írt, publikált, az internet online világába merült, s szép lassan egy egoista akarnok lett. Egy diktátor. Folyton veszekedett, ordibàlt, tárgyakat dobált. Már viszolyogtam tőle, ha néha magàhoz ölelt. Aztán egy nap elköltöztem otthonról a keresztanyámhoz. Magára hagytam az apámmal szegény édesanyámat, aki végül elvált tőle. Azóta vele néha találkozom, de apámról nem tudok semmit. Próbáltam neten, telefonon elérni, de úgy tűnik, nem akar tudni rólam. Béla lesütött szemmel hallgatta a lányt. Nem akarta, hogy meglássa szemében a könnyeket. Pár pillanat múlva azonban óvatosan magához húzta Szilvit, s meg akarta csókolni. A lány nem tiltakozott, de olyan merev volt a testtartása, és oly jeges a tekintete, hogy Béla megdermedt. Értetlenül nézett Szilvire. Nem szeretnéd a csókom?-kérdezte fájó hangon. Dehogyis nem, nagyon is akarom!-szólt amaz sírós hangon. De képtelen vagyok egy csúnya embert megérinteni. Az ordítozós apámra emlékeztet minden extrém eltorzult arc. De a banyamaszkod! -értetlenkedett Béla. Az pont ezért van. Hogy átverekedjem magam ezen a traumán. Nekem meg az a véleményem, így bünteted magadat. Azért, mert otthagytad őt, és anyádat. - szólt letörten Béla. Nem igaz!-sikította a lány, majd felpattant és szó nélkül elviharzott. Jó 2 hétig nem találkoztak, még a munka sem hozta össze őket, mivel szünet volt a színházban. Ezekben a napokban  Bélában meglepő módon Lázár tartotta a lelket. Mesélt Timivel való közös életükről, arról, hogy babát terveznek, és az általa elképzelt jövőről. Bár annak idején Béla pont arra vágyott, hogy egykor barátokká váljanak, most mégis alig figyelt a színészre. Tanácsot nem kérhet tőle, hiszen  járatlan szerelmi ügyekben. Udvariasan végighallgatta hát, mosollyal nyugtázta a dicséretet az ízlésesen kifestett lakás miatt, majd egy üveg sör elfogyasztása után gyorsan távozott. Felhívta Szilvit, aki kinyomta a hívását. Ennek hatására betért egy bárba, ahol néha megfordult egy-egy premierelőadás után a munkatársakkal. Nézelődve fogyasztotta egymás után az egyre erősebb italokat. Mi van velem?-kérdezte magától, mikor  meglátta magát a mixer mögötti tükörben. Nyúzott, lestrapált, koránál jó 15 évvel idősebb férfit látott visszatükröződni. Szerelemes vagy, s ebből nem szabadulsz kisapám!-szólalt meg benne a kisördög. Na, ennek véget vetek! -gondolta magában, s a parkoló felé sietett. Tudta hol lakik  a lány, de még sosem járt ott. Nem hívták. Most mégis arrafelé igyekezett. Nem érezte részegnek magát. Reflexei működtek. Csak az elméje nem. Akkor is Szilvi arca lebegett előtte, mikor a nagy teherautó oldalába száguldott a Mazdával. Egy éles sikoltást még felfogott, aztán a körülötte lévő forróságtól elájult.


Az égési osztályon a műtét utáni 5. napon a főorvos szobájában ült.  Nagy szerencséje volt!- szólt bátorítóan a főorvos. Csak ott égett meg, ahol nem fedte a testét ruha. Egy járókelő idejében szabadította ki, így nem menthetetlen az arca sem. Korrekciós plasztikai műtéttel pedig majdnem teljesen visszaállítható az eredeti állapot. Bélával megfordult a világ. Csak majdnem? -horkant fel borzalommal a hangjában. Igen, és adjon hálát Istennek, és a megmentőjének is! A haja nem fog visszanőlni, de hajbeültetéssel.próbálkozhat. Nem tudott sírni, akkora volt a sokk a hír hallatán. Nem csak Szilvit veszítette el a saját felelőtlensége miatt, de a jövőt is. A szakmáját sem fogja tudni folytatni, lelkileg képtelen most erre. Talán, ha helyrejön. Talán, ha beleegyezik a plasztikai  műtétekbe. Talán, talán... Most azonban úgy érezte, nem lesz hozzá ereje. Nem fogadott látogatókat akkor sem, mikor kikerült az intenzív osztályról. Már 2 hete volt otthon, mikor csengettek. Lázár állt ott, számára teljesen váratlanul. Mit keresel itt?-kérdezte nyersen. De hisz számtalan üzenetet hagytam, de nem válaszoltál!-méltatlankodott a barát. Aggódtam, aggódunk érted. Figyelj! Ha én végig tudtam csinálni, neked is sikerülni fog! Mindig erősebb voltál nálam! Sokkal-sokkal erősebb! Kit érdekel?-vont vállat Béla. Engem.-jött a halk, sírós hang az ajtó felöl. Szilvi állt ott, arcán könnyek folytak végig. Tűnj innen!Azonnal!-ordította Béla, s kifelé tuszkolta a lányt. Kidobhatsz, de nem megyek el! Itt fogok ülni a küszöbödön!-zokogta egyre hangosabban a lány. Lázár elképedve nézte őket, majd megértve, hogy ő itt most felesleges, csendben elment. Ha gond van, hívj!-suttogta oda Szilvinek , elmenőben. Óŕák teltek így el. Bent Béla zenét bömböltetett, kint a lány csendben sírt. A férfi most ismét lerészegedett. Reggel, ébredés után erősen fájt a gyomra. Ennem kell valamit, szétmarta a gyomrom a pia.- motyogta magának. A hűtő üresen tátongott. Nem nézett a tükörbe. Akinek nem tetszik, nem néz rám!-dacoskodott, s amúgy gyűrötten, kócosan indult el bevásárolni a közeli boltba. A küszöbön megbotlott a lányban. Ott feküdt-ült a küszöbön, mint egy hűséges kiskutya. Kezében egy  nylonszatyor, friss zsemléket, tejfölt, tojást rejtett, és még hideg paradicsomlevet.Béla úgy nézett, mintha földönkívülit látna. Te, te... dadogta elképedve. Én, igen én vagyok itt.Még mindig.Mondtam, hogy nem megyek el. Mégegyszer nem követem el ugyanazt a hibát...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2022. október 25. 18:46

@Krisztinka: Köszönöm szépen!🙂

Krisztinka2022. október 25. 17:46

Már délben olvastam de nem volt már időm szívecskét rajzolni sem, most bepótolom💛

Perzsi.2022. október 25. 11:57

@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen.🙂

S.MikoAgnes2022. október 25. 11:48

@Perzsi.:
Akkor jól éreztem!
Remek lett, gratulálok, Erzsike!

Perzsi.2022. október 25. 09:08

@S.MikoAgnes: Köszönöm, hogy olvastad. Egy gramm valóság sincs benne.🙂

Perzsi.2022. október 25. 09:07

@skary: A térded kalácsa.🙂

S.MikoAgnes2022. október 25. 07:53

Nagyon érdekes, megszenvedett egymásra találások.
Fantáziádból nagyon jól megírva, vagy ennek is van valóság alapja?

skary2022. október 25. 07:01

úúúúúúúúúúúú...dehosstzúúúúúúúúúúúúúú

Perzsi.2022. október 24. 18:55

@kosa: Köszönöm Emese!🙂

kosa2022. október 24. 18:46

nagyon olvastatja magát a 2 felvonős is...újabb két pár egymásra talál-