A jósnő -drops

Delejes szemmel,

kristálygömbjét bűvöli.

Sorsokat rombol.

*

A telefon kijelzőjén ismét felvillant az a bizonyos, ismerős szám. Z nagyot sóhajtott. Az anyósa az. Nem akart most vele beszélni, de tudta, akkor nem lesz nyugta. Fogadta hát a hívást. Halló! Végre elértelek-szólt bele Mamma. Mikor jöttök hozzám? Nem tudom, egyik nap benézünk, jó?- felelte Z. Jó, de ne csak ígérj, gyertek is!-mondta Mamma, majd érdeklődött menye állapota felől, akinek a hasában  pici,  jövendőbeli unokája növekedett. 

Végre egy pénteki napon megérkeztek a fiatalok. Nehezen indult a beszélgetés, és ez rossz érzéssel töltötte el Mammát. Végül aztán egy ártatlan félmondatot követően kibújt a szög a zsákból. Egy , a fia által meggondolatlan, hebrencs mondat után így szólt  Mamma: ne mondj ilyet, Isten nem ver bottal! Ekkor a fiú felhördült: te mondod ezt? Pont te ?  Akitől átok, gonosz erő irányul felénk? Tessék?!-sikoltott fel Mamma. Mit beszélsz? Hogy merészeled? Pedig így van. Mi időközönként járunk jósnőhöz, aki megmondta, hogy a család egyik idősebb tagja erős gyűlölettel van irányunkban, és hogy ez a személy el van átkozva. Mamma szemét könnyek lepték el. És te rám gondoltál. Rám, aki feletted, és bátyád felett sírva ,imádkozva állt, mikor betegek voltatok. Aki könyörgött az Úrhoz, hogy a benneteket érő összes betegséget, fájdalmat hadd vehesse át, csak nektek ne fájjon semmi...