A gyűrű (Novella)

Már alkonyodott, mikor Kati kiszállt a házuk előtt a Mazdából. Kinyitotta a csomagtartót, és karjára aggatta a rengeteg szatyrot. Bevásárló körúton volt, s ilyenkor sosem fogja vissza  magát. Szinte már csak ez az egyetlen öröme maradt. Jó 15 éve költöztek ide, a nagyváros kertes övezetébe. Akkor jó ötletnek tűnt. Igaz, jó negyedórányi sétára innen már más arcát mutatja a város. Az már a valaha volt patinás, mára lepukkant lakótelep területe. Megvették akkor ezt a házat, itt a gazdagok övezetében, mert alkalmi vétel volt, és szép nagy kert volt hozzá. Saroktelek, amit egyik oldalról erdős rész határol. Volt mit pofozni rajta bőven, de megérte. Éveket vett el a felújítása. Fenntartása elfogadható, de a kert , és a ház takarítása egyebek, Katira maradt, ami nem kis feladat.Háztartásbeliként férje elvárja tőle, hogy minden tipp-topp legyen. Nehézkesen lépdelt a kapu felé, a kulccsal alig talált a zárba. És még az kocsit is be kell vinnem a garázsba!-gondolta nagy sóhajjal. Miután lepakolt, visszaindult az autóhoz. A félhomályban egy női alakot vett észre, amint derékig a hulladáktárolóban turkál. Sajnálta ezeket az embereket, de zavarta is a jelenlétük. Félt tőlük. Nem annyira a gorombaságuktól, az esetleges támadásuktól, sokkal inkább attól, amire emlékeztették őt. A szegénységre, kilátástalanságra.

Öten lakták testvéreivel a gyerekszobát. Ő volt a legidősebb, 15 évesen. A többiek, 13, 10, 8 és 5 évesek voltak. Csak a legkisebb volt fiú, ötük közül. Szülei tisztességgel nevelték őket, de legnagyobb igyekezetük ellenére is csak szűkös keretek közötti életet tudtak biztosítani számukra. Édesapjuk lakatos volt egy gyárban, anyukájuk takarítónő, egy áruházban. Katinak egy igazán jó barátnője volt csak ekkoriban. Eszter, a csendes lány, aki igazán szép volt már ilyen fiatalon is. Nem szeretett Katiéknál vendégeskedni, zavarta a zsivaj. Mégis sokszor volt náluk, mert a kis Bandikát nagyon megszerette. Eszter ugyanis egyke gyermek volt, aki Katiékhoz képest jómódban élt. Kati is gyakran átment barátnőjéhez. Ő szeretett ott lenni. Csend, rend, nyugalom volt, s mindig megnyugvást érzett, ha ebbe a jóillatú lakásba lépett. Néha megengedték, hogy itt aludjon. Különös  volt az ő barátságuk, hiszen életmódjuk, és életszemléletük is nagyon különbözött egymástól. Mégis, olyanok voltak, mint a testvérek.

Harmadikos gimnazisták voltak, mikor az évzáró után úgy döntöttek, elmennek a discóba, ahova a többi osztálytárs is járni szokott. Kati ideges volt, véresre harapta a szája szélét. Nincs egy normális ruhám!-panaszkodott Eszternek. Mind olyan, mintha kukáztam volna! Tudod, hogy adnék-mondta a barátnő. Tudom, de fele akkora vagy mint én.. Már-már kórosan sovány. Hagyjuk ezt, szólt Eszter halkan . Nem szeretett az evészavaráról beszélni. Mindegy, menjünk kirakatot nézegetni-mondta Kati. 

A belvárosban nagy volt a forgatag. Az egyik sikátorban volt egy pici üzlet, ahol minőségi angol ruhákat lehetett kapni. Amolyan bálás bolt volt. Itt mindig szívesen nézelődtek. Most is beléptek, az eladó már ismerte őket. Nem volt ideje beszélgetni, a bolt tele volt, főként kamaszokkal. Kati kinézett magának egy málnaszínű ruhát, és a próbafülkébe ment. Tökéletesen illett rá. Le sem vetette, csak ráhúzta kopottas farmernadrágját és kabátját, majd hangosan kiszólt Eszternek. Szűk rám! De kár! Karonfogta barátnőjét, és már ott sem voltak. Megbeszélték, hogy este a discó előtt találkoznak,majd a  buszmegállónál elváltak útjaik.

Pontban 20 órakor ott voltak a megbeszélt helyen. Bent a zene már szólt, de még alig volt ott pár ember. Vadászt ittak, bár Eszter nem akarta, ő undorodott minden alkoholtól. Kezdtek kimelegedni, s Kati vetkőzni kezdett. Eszter ránézett, és félrenyelt. A málnaszínű ruha jól állt a barátnőjén, aki szélesen vigyorgott. Na, ne vágj már ilyen buta képet! Majd visszaviszem! Eszter nem szólt egy szót sem. Letette a poharat, és faképnél hagyta Katit.Hétfőn benézett a boltba, óvatosan érdeklődött, járt e ott Kati, de a válasz nemleges volt. Csütörtökön ismét benézett a boltba, de most nem kérdezett semmit, csak letette az asztalra a ruha feltételezett árát.

Innentől kezdve egyre kevesebbet találkoztak. Néha még beszélgettek, de már nem úgy mint régen. Az utolsó iskolai évet Eszter más iskolában folytatta. Egymáshoz már nem jártak át, néha a buszmegállóban találkoztak. Lassan, de  biztosan váltak szét az útjaik.

Épp beszállt volna az autóba, mikor a nő a kukától elfordulva felé fordult. Kati hangosan felszisszent. De  hiszen ez Eszter! Nem, az nem lehet. Úgy néz ki, mintha ő lenne, de az képtelenség.Hogy kerülne ide, ráadásul turkál a kukában! Na, jódolgomban már vizionálok-gondolta, és beült a Mazdába. Beállt a garázsba, majd bezárta a kaput. Miközben férje kedvencét a bundáskenyerek készítette vacsorára, elmerengett. Semmit nem tudott volt barátnőjéről. A környékükön nem járt azóta. Sőt, a saját környékükön sem. Mikor férje, Laci megérkezett, megterített.Vacsora közben elmesélte neki, kit vélt látni.Laci mindent tudott róla. A múltját is, a családot, barátnőt, mindent. Ne gyötörd magad. Majd a sors eldönti, összefuttok e még az életben-mondta a férfi, és a dolgozószobájába sietett. Kati csalódott volt. Egész héten, mindennap egyedül van, és most, még a péntek estéjét is töltse egyedül? Férje után sietett. Kopogtatás nélkül lépett be az ajtón. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy férja túl sietősen csukta le a laptop tetejét. Hátulról átölelte a nyakát. Nem jössz át velem a nappaliba? Később.Most még át kell néznem a tőzsdei híreket. Tudod jól, hogy a fizetésem ehhez képest zsebpénz. A tőzsde a mi aranybányánk.És a te kényelmed záloga. Kati lesütötte a fejét. Megvárlak-szólt szomorúan, és magára hagyta férjét.

Másnap nem látta azt a nőt. Harmadnap sem. Lassan ki is verte a fejáből, de az negyedik napon, kedden este megint csak őt látta, látni vélte. Nem mert odamenni hozzá. Csütörtökön azonban erőt vett magán, és megszólította. Jó napot kívánok! Elfogadna tőlem egy  melegebb kabátot? Lassan itt az ősz. A nő nem válaszolt, tovább válogatta a tárolóban összegyűlt dolgokat. Kati már-már bosszús lett. Segíteni szeretne, és átnéznek rajta! "Csak azon  tudsz segíteni, aki hagyja", hallotta a fejében régi tanára szavait. Elfordult, és a házuk felé indult. Köszönöm-hallotta a háta mögött a hangot. Kati szemét könnyek lepték el. Nem kellett megfordulnia ahoz, hogy tudja, Eszter az. A hangját sosem feledte. Megpördült, és az arcán csorgó könnyeit törölgetve ugrott oda Eszterhez! Hiszen te vagy az! Eszter! Hát nem ismersz meg? De igen, megismertelek.Már múlt héten felismertelek, és  nem akartam többet erre jönni. De a pénz nagy úr, s itt több mindent találni, mint odébb. Gyere be hozzám, és kérlek meséld el, mi történt veled, hogyan jutottál idáig? Ma nem lehet, várnak rám. De holnap talán... Ebben a tudatban vált el Kati Esztertől.

Pénteken reggel, izgatott volt. 14 órára várta régi barátnőjét. Addig még szeretne bevásárolni, és többfélét főzni. Már nem emlékezett rá, mi volt Eszter kedvenc eledele. A piacról hazaérve, főzés közben jutott az eszébe, hogy lehet, el sem jön. Túl gyorsan, túl könnyen egyezett bele a mindig visszahúzódó barátnő a találkozóba. 14 órakor azonban csengettek. Mosolyogva sietett a kapuhoz. Gyere be Eszter! Nagyon vártalak. Egész éjjel körülötted forgott minden gondolatom, és kitaláltam valamit. Remélem beleegyezel.

A konyhában már meg volt terítve az asztal, rajta az illatozó, gőzölgő marhahúsleves, benne egy jókora cupák,ahogyan Laci szerette. Remélte, ízleni fog barátnőjének is. Evés után előadta a tervét. Arra gondoltam, hogy ha neked is jó, költözz hozzánk.Sok nekem a ház, és a ház körüli teeendő egyedül. A férjem nem tud segíteni, én meg szívesen mennék vissza az egyetemre. Még 3 félévem hiányzik a diplomához.Van vendégszobánk, ott ellakhatnál, és még csekély fizetést is tudnánk adni neked, a munkád mellé.  Eszer csodálkozva nézett Katira. És a férjed? Ő mit fog szólni hozzá? Majd este kiderül, de nem hiszem hogy gond lesz.

Este, izgatottan tálalta Laci elé a finom levest.Laci élvezettel kente rá a velőt a pirítósra.  Na, mit ünneplünk, hogy a kedvencemet csináltad? Arra gondoltam szívem, hogy Esztert beköltöztetném a vendégszobába, mondta Kati, és részletesen elmesélte a tervét. Csalódnia kellett, férje elborult ábrázatát látva. Nem tartom jó ötletnek. Sem az iskolát, sem az ideköltözést, de a fizetését sem. De miért nem? Hiszen napközben úgysem látjuk egymást, nem mindegy ki csinálja meg a teendőket? Befektettem mindenünket a tőzsdébe.Mostanában nem minden alakul úgy, ahogyan kalkuláltam. Nem szórhatjuk a pénzt. Várnod kell, mondta Laci, és a szobájába vonult. Kati utánasietett. És ha kigazdálkodom a koszpénzből? Tégy, ahogyan jónak látod-dünnyögte Laci, és a laptop felé hajolt.

Másnap Eszter 11 órára érkezett. Kati nem volt jó hangulatában, ezért szűkszavúan, már már hűvösen tájékoztatta Esztert a feladatokról.Rendezkedj be, és ma még pihenj. Én elmegyek, elintézem a szükséges papírokat a sulimban, szólt, majd táskáját felkapva elsietett. Eszter fázósan húzta össze magán a kardigánját. Nem érezte jól magát e házban, érzései azt súgták, meneküljön innen. Kipakolta azt a kevés ruháját ami volt, és lefeküdt pihenni. Majdnem sikerült elaludnia, mikor ajtócsapódásra figyelt fel. Óvatosan kikukucskált az ajtón, és egy férfit látott a hálószoba felé sietni. Biztosan ő Laci-gondolta, és becsukta az ajtót. Még nem találkoztak, és így egyedül kellemetlen lett volna megismerkedni. Majd este, ha Kati itthon lesz.

Este a bemutatkozás után már hármasban , de szótlanul vacsoráztak. Feszült volt a légkör. Lacinak észrevehetően rossz volt a kedve, Kati éppen ezért nem törte meg a csendet, Eszter pedig feszengett. Az asztalt már ő szedte le, s pakolt be a mosogatógépbe. A házaspár  hálószobába vonult. Kati átpakolta az éjjeli szekrénykét, és a komódot. Itt tartotta az ékszeres dobozát is. Nem volt sok ékszere, de azokat becsben tartotta. Egy divatos fülbevaló, egy vékony aranylánc medállal, egy karkötő, és a jegygyűrűje, meg a kísérő gyűrű volt az, amit minden nap viselt. Ezenkívül Laci nagymamájától ajándékba kapott, barokk díszítésű , patinás gyűrű volt még a tulajdonában, amit szinte sosem viselt.Időnként elővette megtisztogatni. Főként akkor, ha kényes beszélgetésre készült férjével. Tudta, a gyűrű látványa mindig hatással van férjére. Emlékek örzője ez a családi ékszer. Ezért sem igen horda Kati. A gyűrű azonban nem volt a helyén. Laci! Nincs meg a gyűrű! Milyen gyűrű? A nagymamádé. 

Ne pánikolj, nézd meg újra. Mindenhol-hangzott a tanács. De megnéztem, és tudod jól, mennyire vigyázok rá, hiszen neked többet jelent ez az ékszer, mint nekem! Nincs itt!Mostmár ketten keresték a gyűrűt, de annak csak az üres dobozát találták.

Mondtam, hogy vegyél zárható ékszeresdobozt, ennek a gyűrűnek 270 ezer forint az eszmei értéke-mondta Laci feszülten.

Kati a férjére nézett, és sápadtan annyit kérdezett: te is ugyanarra gondolsz? Te döntöttél úgy, hogy ideveszed-szólt Laci, majd lefeküdt, és a fal felé fordult.

Reggel Kati rákérdezett Eszterre. Nem láttad a gyűrűt? Milyen gyűrűt? Ami a hálószobámban volt, a komódban. Semmilyen gyűrűt nem láttam, mondta a lány, és a szobájába volult. Kati a fürdőszobába sietett. Erős hányinger kerülgette, és a feje is fájt. Mi van ha tévedek? Mi van, ha mégis én tettem véletlenül máshová? Kétségbeesetten próbálta felidézni, mikor volt utoljára kezében a gyűrű, és hol. Az ajtó csukódásának a zajára eszmélt fel. Kisietett körülnézni, ki az, de nem látott senkit. Balsejtelem fogta el. Bekopogott Eszterhez, de nem jött válasz. Félve nyitott be, és pontosan azt látta, amire számított. Az ágy bevetve, minden rendben hagyva. A szekrényajtó nyitva, a szekrény üresen. Hát elment! Elment, itthagyott-gondolta keserűen.

Másnap délelőtt Kati a belváros felé vette az irányt. Előző nap betelefonált a rendőrségre, bejelentette a gyűrű eltűnését. Mindezt Laci tiltakozása ellenére, aki váltig állította, egy gyűrű nem érdekes a rendőröknek, s betörés sem történt, a lopásra nincs bizonyíték. A megbeszélt időpont előtt még volt fél órája így kirakatokat nézegetett.Fájó szívvel, lehajtott fejjel  ment el a bizományi  ékszerbolt előtt is.Megnézte még a táskabolt kínálatát is, és visszaindult az rendőrség felé. Az ékszerbolt előtt most azonban megtorpant. A kirakatban egy nagyon ismerős, barokk díszítésű aranygyűrű csillogott...