A féltékeny, a törtető,és a neve van.

Egyszer volt, hol nem volt, éldegélt, csak úgy bele a világba, sok ember. Mindegyik összetett egyéniség volt. Még a "nevesincs" is. Nevesincsnek akkor lett neve, mikor rájött, hogy létezik a Féltékeny és az Törtető..Mindketten irigyek voltak. Először csak érezte, majd már tudta, hogy ha kilép kis csigaházából, akkor a törtető, és a féltékeny is követni fogja. Mert jó kannibál vámpírok  módjára belőle szándékoznának táplálkozni. Ám ekkor , göröngyös útja során, találkozott a Jószívvel és az Értelemmel is. Megörült nekik nevesincs. Együtt sétáltak tovább a sárga köves úton, s közben beszélgettek. Nevesincs felfedezte, hogy Jószív egyben együttérző is. Ám azt is észrevette, hogy ez a sebezhető pontja. Jószívre rátapadt a Féltékeny, s ott leskelődött a háttérben a Törtető is. Jószív, mivel képtelen volt  bárkinek is fájdalmat okozni, gyengülni kezdett. Vívódott, mert szeretett Nevesinccsel beszélgetni, de a Féltékeny ki akarta sajátítani magának, s nem nézte jószemmel, hogy Jószívű mással is beszélget.Értelem látta ezt a különös négyest, és néha néha próbálta őket összekovácsolni, de sikertelenül.Jószívű szívét szétrepeszti a tanácstalanság.Mit cselekedjen? Kihez húzzon? Mivel ő a Jószívű, nem tud dönteni.Nevesincs, akinek pedig már Neve van, kíváncsian figyeli az eseményeket.

Hogy mi lett a vége? Nincs vége. Mert míg a Föld nem a menny, addig létezni fog a féltékenység, törtetés, irigység , jószívűség és értelem is. S minden külön kis egységben más és más lesz az összetétel, az arány, így sosem lesz két egyforma "történet". Ez a "játék", mit hívhatunk életnek is: végtelen.