A csatlós

Perzsi.•  2021. július 21. 15:40  •  olvasva: 209

Hamiskásan közelít a fájdalom,

bőröd alá befészkel,

s úgy csókolja fáradt  tested,

mintha szeretőd lenne, egészen.


Nem kérdi, maradhat e, s mi végre?,

csak bújik hozzád, szorosan,

s ha ordítod is, menj el innen,

csak harapdál, szorgosan.


Félig ájult tested mélyén,

fellángol a vágyódás,

s az álomvilág hegytetején,

beköszönt a másvilág.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2021. július 22. 22:52

@Mikijozsa: Köszönöm a véleményed Mikibá!

Mikijozsa2021. július 22. 19:25

különösképpen írtad meg, gratulálok

Perzsi.2021. július 22. 14:48

@S.MikoAgnes: Én is Ágnes. Sajnos a család összes hibás génjét örököltem, olyanokat is, melyeket tán a ki tudja melyik ük-ük ősöm hordozott. Mióta eszem tudom, mindig velem volt a fájdalom. De 2015 óta, a 2. gerincműtétem óta, maga a pokol amit átélek. Ha el tudok aludni, az áldás, akkor nem érzem. Bár volt már több olyan álmom, ami a fájdalomról szólt, és ilyenkor még álmomban is érzem a fájdalmat. Kívánom, hogy neked ne fájjon. Szívből.

Perzsi.2021. július 22. 14:45

@negyvenkilenc: Nagyon jó lenne, de ez a kutya már itt marad. Sajnos. Köszönöm, hogy olvastál!

Perzsi.2021. július 22. 14:44

@kevelin: Köszönöm neked.

S.MikoAgnes2021. július 22. 06:54

Hű, de kifejező a fájdalom érzékeltetésére!
Ezt szenvedem nap mint nap.
Álomba menekülök előle.....
Gratulálok, remek alkotásodhoz!

negyvenkilenc2021. július 22. 04:54

Kutyánál is hűbb hűség a fájdalom, s világot másít valóban. Gratulálok, jó vers! (kívánom ez a hű kutya feledjen mégis, s másfelé kóboroljon)

kevelin2021. július 21. 21:36

De jó, mindennapi témáról különleges vers