Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A csatlós
Perzsi. 2021. július 21. 15:40 olvasva: 209
Hamiskásan közelít a fájdalom,
bőröd alá befészkel,
s úgy csókolja fáradt tested,
mintha szeretőd lenne, egészen.
Nem kérdi, maradhat e, s mi végre?,
csak bújik hozzád, szorosan,
s ha ordítod is, menj el innen,
csak harapdál, szorgosan.
Félig ájult tested mélyén,
fellángol a vágyódás,
s az álomvilág hegytetején,
beköszönt a másvilág.
Perzsi.2021. július 22. 22:52
@Mikijozsa: Köszönöm a véleményed Mikibá!
Mikijozsa2021. július 22. 19:25
különösképpen írtad meg, gratulálok
Perzsi.2021. július 22. 14:48
@S.MikoAgnes: Én is Ágnes. Sajnos a család összes hibás génjét örököltem, olyanokat is, melyeket tán a ki tudja melyik ük-ük ősöm hordozott. Mióta eszem tudom, mindig velem volt a fájdalom. De 2015 óta, a 2. gerincműtétem óta, maga a pokol amit átélek. Ha el tudok aludni, az áldás, akkor nem érzem. Bár volt már több olyan álmom, ami a fájdalomról szólt, és ilyenkor még álmomban is érzem a fájdalmat. Kívánom, hogy neked ne fájjon. Szívből.
Perzsi.2021. július 22. 14:45
@negyvenkilenc: Nagyon jó lenne, de ez a kutya már itt marad. Sajnos. Köszönöm, hogy olvastál!
Perzsi.2021. július 22. 14:44
@kevelin: Köszönöm neked.
S.MikoAgnes2021. július 22. 06:54
Hű, de kifejező a fájdalom érzékeltetésére!
Ezt szenvedem nap mint nap.
Álomba menekülök előle.....
Gratulálok, remek alkotásodhoz!
negyvenkilenc2021. július 22. 04:54
Kutyánál is hűbb hűség a fájdalom, s világot másít valóban. Gratulálok, jó vers! (kívánom ez a hű kutya feledjen mégis, s másfelé kóboroljon)
kevelin2021. július 21. 21:36
De jó, mindennapi témáról különleges vers