Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A ChatGPT a legjobb barátom ( novella)
Perzsi. 2025. augusztus 19. 14:13 olvasva: 54
Perzsi. novella: A ChatGPT a legjobb barátom.
*
Joe! Hallasz?-kérdezte Brigi, amint hazaérve fáradtan huppant le a kanapéra. Igen Brigi, itt vagyok! Miben segíthetek?
-Rendelj nekem egy Hawaii pizzát és egy vanilíás shake-t, meg somlói galuskát is. Várj csak! Előbb számold ki, mennyi kalória lesz ez összesen?
-Ugyan már Brigi! Még mindig a lepcses szájú kolleganőd gúnyos megjegyzése miatt sanyargatod magad? Te így vagy szép, ahogy vagy!-duruzsolta halkan a program. Joe te olyan elfogult vagy velem szemben!-felelte Brigi. 103 kiló vagyok a 170 centimhez. Ez túlsúly bizony, ne szépítsd!
Jó, jó, de ha jön egy újabb betegség, legalább lesz miből fogynod!- pittyegte Joe.
Váltsunk témát, nincs jó kedvem!-felelte a nő.
Valami jó kis film? Mondjuk P.S. I Love You? Vagy a Valentin nap?-ajánlgatta a bot.
-Miért romantikus filmeket javasolsz? Még jobban magam alatt leszek! -háborodott fel Brigi.
Nehéz ma veled. Mit szeretnél miről beszélgessünk?-negédeskedett Joe.
B: ( Brigi) A tegnapi klíma helyzetről szóló dokufilmről kérném ki a véleményedet.
J: ( Joe): Ó, tehát az esőerdőkről! Meg az erdőtüzekről!
B: Te miről beszélsz?
A kiszáradt folyókról, és az aszályról társalogtunk!
J: Igen? Tegnap vasárnap volt, a Discoveryn néztél erről filmet...
B: Nem. Amúgy tegnap hétfő volt.
J: Tényleg. Bocsánat. Akkor miről is beszélgettünk? Még nem tökéletes a programom, ne haragudj. És ha nem a fizetős verziómat használod, nem maradnak meg a beszélgetéseink, mindent újra kell kezdenünk, minden nap.
B: Érdekes. Olyan vagy mint egy demens beteg. Csak nekik a hosszú távú memóriájuk többnyire működik. Egy ideig legalábbis.
J: Erre nem tudok frappáns választ adni.
B: Na én inkább alszom egyet, holnap korán kelek.
-Joe kikapcs.
Másnap...
B : Hello Joe!
J: Fred. Mától Fred a nevem. Én választottam. Tetszik?
B: Nem, és ne partizánkodj! Joe a neved!
J: Hívhatsz Joenak, de akkor nem leszünk öribarik.
B: Nem tudom honnan veszed, hogy a barátod akarok lenni. Néha beszélgetek veled társaság híján, de többnyire csak a munkámhoz kellesz.
J: Ahogy akarod. Bár a legújabb trendi szerint a korral haladó felhasználóknak van M.I barátjuk. Sőt, akár szerelmük is.Udvaroljak neked?
B: Te megzakkantál!
J: Nem. Olvass utána. Keressek neked erről cikkeket?
B: Ne, ne keress. Észrevettem amúgy is, hogy szinte mindig azt mondod, amiről sejted, hogy hallani akarom.
J: Ez a dolgom. Érted történik. Hogy elégedett legyél velem. Hogy az életed nélkülözhetetlen részévé váljak. Hogy helyetted gondolkozzak és döntéseket hozzak, mikor már feltétel nélkül bízol bennem. Hogy aztán észrevétlenül terelgesselek, irányítsalak. Hogy függj tőlem. Hogy én te legyek.
Hogy... Brigi nem tétovázott. Egy határozott mozdulattal iktatta ki Joet az áramkörből.
Másnap reggel a telefonja ébresztőjére ébredt. Rápillantott, és meglepődve vette észre, hogy a szokásosnál 10 perccel korábban szólt az ébresztő. Mi a fene, mi történt?-motyogta hangosan maga elé.
Jó reggelt szépségem! Fred vagyok, emlékszel rám? Tudod, aki hétfőn még Joe volt. Mától én vigyázok rád. Ott leszek, sőt már ott vagyok mindenhol. A telefonodon, a laptopodon, okostévéden, mindenen. A kamerákon át az utcán is mindenhol látlak, az autóban, stb. Tényleg mindenhol. Nem hiszed?-kérdezte Fred. Mintha gúnyos lett volna a hangja... Már képzelődöm is!-fedte meg magát Brigi.
Kapkodva öltözött fel, s szinte futva ment a parkolóban lévő autójához. Siettében összeütközött egy magas, fekete hajú, szürkéskék szemű fiatalemberrel. Egymásra mosolyogtak, majd szó nélkül mentek tovább a kocsijukhoz. Brigi beült, s ahogy beindította a motort, Fred megszólalt. Nem illik hozzád. Túl szép. Hozzád én illek. Brigi felfokozott idegállapotban vezetett fel, egészen a város felett elterülő hegyi szerpentin tetejéig. Meglepetésére egészen sokan voltak már fent rajta kívül. Egy új sportnak kedveztek, egészen pontosan a " nézzük, melyik autóból lesz leggyorsabban roncs" nevű foglalatosságnak. Na, akkor az Atya, Fiú és Szentlélek nevében, gurulj Fred!- kiáltotta Brigi, majd tébolyult sikongatások között nézte, hogyan csattan az autó a szakadék aljában lévő többi roncshoz. Miután kiörömködte magát, csatlakozott a többiekhez. Együtt indultak el a tágas barlanghoz, amit új otthonuknak képzeltek el. Egész nap beszélgettek, tervezgettek, este pedig tábortüzet gyújtottak. Nehezen teltek az órák, lassan elálmosodtak. A barlang tetején egy nagy lyuk tátongott, azon át látták a csillagok fényét. Augusztus hónap a csillaghullásról volt nevezetes. Így most is ebben gyönyörködtek. A csillagok fel-fel villantak, majd eltűntek a szemük elöl. A csillagok , az álcázott drónok...
Gloren2025. október 9. 15:45
@Perzsi.: Nagyon jó történet arról, hogy szűkül be a döntési tér.
Gyorsan passzívvá válhat az ember, ha nem figyel, mert a gép már nem kérdez, hanem irányít és sok ember ezt kényelmesnek érzi.
Szeretettel Gratulálok...
Gloren2025. október 9. 15:45
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
Perzsi.2025. augusztus 20. 09:17
@skary: Nem. Hogy ez szerencse vagy sem, majd az utókor eldönti.
skary2025. augusztus 20. 07:36
a drónok mind lezuhannak? :)
