A Bánhidai kertben

Perzsi.•  2020. június 25. 18:17  •  olvasva: 42

Sokszor eszembe jut nagyszüleim kertje. Családi ház mögött fekszik, s illatozik. Minden évszakban más-más illata, szaga van. Tele gyümölcsfákkal. Barack, fehér húsú, dió, körte, meggy, és cseresznyefa. a hatalmas, az óriás, melynek csodájára járt a városrész. Másnak is volt hasonló fája, De ilyen nagy, terebélyes, sok gyümölcsöt hozó, senkinek. Csak nekünk. Még ínséges időkben, mikor  másé elfagyott, Ő, igen Ő, még akkor is megerőltette magát, és ellátott minket. Nagy szemű sötétbordó, már-már fekete bogyóival. Jó volt befőttnek, lekvárnak, ékszernek, csemegének. Mindennek, de pálinkának nem! Azt nagyanyám nem engedte. Mivel mindennap felszedte a földre véletlenül lehullott pár szem gyümölcsöt is. Ő ellátott minket, mi óvtuk, lestük "kívánságát" a fának. Elég alacsonyan ágazott kétfelé a törzse. Oda felmásztunk, mi , unokák. Igaz, én csak egyszer. Egyszer, mert fel még csak tudtam, de leugrani már nem mertem. Persze a többiek kinevettek, nem segítettek. Így hát szorgalmasan őriztem a fát, míg keresni nem kezdtek. Akkor már el kellett mondani, hogy bizony engem otthagytak a fán. Nosza, segítsetek lejönni Erzsikének !: szólt a parancs. Segítettek. Lerántottak, s én  halk puffanással landoltam a fa tövében. Persze nem mertem árulkodni. A fiúk mindig erősebbek...ezt korán megtanultam...volna, ha elhittem volna. :-) Hasfájásig tömtük magunkba a hívogató bogyókat. Azt az ízt azóta sem éreztem a számban. Nem is fogom, tudom jól. Mert azt az időjárást, azt a fát, azt a kertet, a nagyszülői gondoskodást, szeretetet semmi nem hozza vissza már.Ahogyan a csodás látványt sem, mikor virágba borultak ezek az óriások.

-Volt egy diófa is. szintén terebélyes, dús termésű. Őt sem feledem.Ahogyan a többi növényt sem.

Érdekes, de olyanok közvetve, mint az emberek. Őket az időjárás teszi próbára.A fagy, melyben nem tudnak megmelegedni, a hőség, melyben nem tudnak hűsölni, melyben akár szomjaznak, a szélvihar, melyben fáznak, a zivatar, melyben néha fuldokolnak. A telet, melyben alszanak ,csendben .Mégis túlélnek. Mint az emberek : túlélik a bánatot, a reménytelenséget, az elveszített álmokat, szerelmeket, barátságokat.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Perzsi.2020. június 29. 09:42

@Rozella: A legszebb emlékem abból az időből a kert mellett a szeretet, amit leginkább nagyapám mutatott ki. Valamint a fiatalság érzete, s a "hit", hogy előttem az élet, és minden OK lesz. Ahogyan mo.dani szokták, fiatalság, bolondság.

Perzsi.2020. június 29. 09:38

@Mikijozsa: Köszönöm.

Rozella2020. június 27. 19:42

olvastam tegnap, szép emlékek, a szívben maradók:)

Mikijozsa2020. június 27. 19:33

nagyon tetszett

Perzsi.2020. június 27. 12:54

@skary: Az bizony.,:-)

skary2020. június 26. 09:47

óh gyümölcsoltóboldogasszony :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom