A bálvàny

Az évszakhoz képest elég erősen sütött a nap. A strand még csak fèlig üzemelt, mégis sokan  töltötték itt a szabad óráikat. A nő lassan sétált a part mentén, kezében elfért minden, ami a kellemes délutánjához kellett. Egy könyv, törölköző, napszemüveg, és napolaj. Vizsgálódva nézett körül, hol van annyi szabad hely egy árnyékot adó fa alatt, hogy ne kelljen a szomszéd hasába  könyökölnie. Szerencséjére talált is egyet, s gyors léptekkel közelített a kiszemelt fa felé. Ekkor vette észre a férfit.  Egy kis gurulós bőrönd mögött  álldogált, amin még strandszatyrok is voltak.Fekete hajában megcsillant a feltolt napszemüvege, acélkék szemei pedig gyémántként csillogtak. Arca nemes vonású, markáns, mégis kissé nőiesen tökéletes volt.  A nap már kölcsönzött neki némi egészséges színt, a hosszúra nyúlt tél után, mely szinte rögtön nyárba váltott, mellőzve a tavaszt.Ajka vonala hullámos, érzékien hívogató volt. Szebbet rajzolni sem lehetett volna.Még maga Alain Delon is elismerően biccentett volna e arc láttán. Kezében tölcséres fagyi kellette magát, melyet lassan, szinte érdektelenül fogyasztott. Tudta, hogy nézik. Már megszokta, mitöbb, elvárta. Szépségét hanyag testtartással, már -már unottan viselte. Belenyalt a fagyiba,miközben  szemei a vizet pásztázták. Egy nyalatnyi édesség elszabadult, és a mellkasán landolt. A fagyi útját követve a szemek láthattàk, hogy épp elegendő, fekete szőrszál rejtegeti az izmos mellkast, s rejti el félig a mellbimbókat. Izmos felkarja, ívelt  vállai , nyaka, minden porcikája izgató volt. Nem a konditeremből szabadult izomtömeg kellette magát, hanem a mindennapi fizikai munka arányos eredménye mutatkozott meg a testén. Nem nyúlt a lecsöppent fagyi után. Hagyta, hogy az lassan útra induljon, s beindítsa az ottlévő hölgyek fantáziáját. Körbenézve ez sikerült is. Mérges férfitekintetek, s izzó, olvadó női testek kereszttüzében állt a bálvány. Szinte hallani lehetett a nők gondolatait.

- Ne töröld le! Még hadd néztem kicsit!

-Hmm... de hazavinném! Most cseréltem le az ágyneműt...

-Lennék a törlőkendőd!

-Az a szőrős mellkas! De beletúrnék!

-Milyen ízű a szája?

-Napokig kóstolgatnám!

Eközben a fagyi egyre lejebb csúszott a felsőtesten. Elérte a köldök vonalát, ahol is megpihent, szinte belefolyt a köldökbe. Ekkor a férfi zsebkendőt vett elő, megtörölte magát, majd a szemétgyűjtő felé indult.  Kilépve a bőrönd mögül egészen jól láthatóvá vált tökéletes testén a combközépig érő fürfőnadrágja, rajta mosolygó gólyák hada,akik csőrükben pelenkás kisdedeket hurcolnak valahova. A nők még fel sem ocsúdhattak az első sokkból, mikor szemüket a megrökönyödés után lejebb eresztették, megpillanthatták az izmos vádlit, s a kecses bokát. S a feltehetően formás lábfejet, belepréselve egy nagypapaszandálba, amiből csak épphogy kiviláglott a bokazokni...

Alcím: Gyengéd  fogamzásgátlás