2037-Folytatásos novella 5.rész: A spicli

Tom fürkészve nézte a tisztet. Gondolom , te tudod a válaszokat a saját kérdéseidre. Nosza, halljuk hát!

Természetesen tudom, és csodálkozom, hogy neked, nektek nem tűnt fel pár dolog. Igen, elmentem, mikor megláttam, hogy nejed és lányod megérkezett. De nem árulkodni mentem, hanem elterelni. Hamis információkkal , a másik irányba küldtem a katonáim. Majd arra hivatkozva, hogy errefelé is körülnézek, visszajöttem. Nem akartam még felvenni veletek a kapcsolatot, de tudni akartam, mit terveztek. Tudnom kellett, hogy továbbra is távol tarthassam az egységemet. Belopóztam hát,és füleltem. De honnan tudtad az utat ide? Számtalan járat van a föld alatt... szólt Lali, majd hirtelen feleszmélve elharapta az ajkát. Honnan tudom? - kérdezte Alfi, a tiszt, majd Glória felé fordult. Nem ismertél fel. Ennek kifejezetten örültem, mikor a városban voltatok. Baj lett volna, ha akkor és ott minden kiderül a múltamról. Nézz meg jobban! Most sem rémlik semmi?-kérdezte reménykedve. Glória elképedve nézett rá. Miket hadovál ez itt össze? Fogalma sem volt, ki ez az alak, s honnan kéne ismernie. Megvetően nézett Alfira,  száját szólásra nyitotta. S ekkor Alfi jobb szeme heves tikkelésbe kezdett. Glória ezt látván ,  földbegyökerezett lábbal, merev testtartással reagált. De ez nem lehet! Te meghaltál! Tom tekintete hevesen cikázott neje és a tiszt között. Mi a fene folyik itt? Elárulnátok végre? És ekkor Glória mesélni kezdett. 

Majdnem annyi idős voltam, mint most Ana, mikor Alfi apja szemet vetett rám. Egy erőszakos, nagyhangú, pökhendi alak volt. A hadseregnél szolgált, s azt hitte, mindent és mindenkit megkaphat. Aki nem hódolt be az akaratának, azt különböző módokon ellehetetlenítette. Így jártunk mi is. Nem érdekelte, hogy 15 éves, szinte még gyereklány vagyok, s mit sem tudok az életről.Mániákusan ragaszkodott ahhoz az elképzeléséhez, hogy korengedéllyel feleségül vesz, s háztartásbeliként  követem mindenhova. Mai napig nem tudom, hogyan és honnan volt ekkora befolyása, de feljebbvalói mindent elnéztek, s elintéztek neki. Egy erős védőháló volt körülötte. A zaklatásai egészen addig fajultak, hogy kénytelenek voltunk hamis személyazonossággal bújdokolni. Évek teltek így el, mikor is az élet úgy hozta, hogy vsszatérhettünk ide, a hegyaljai városunkba. Akkor ismertem meg Tomot, s hamar összeházasodtunk. De nyugalmunk nem tartott sokáig, mert Ana születése után közvetlenül, felbukkant ő, Béla. Kiderült, hogy miután mi eltűntünk a szeme elől, egy másik bakfist szemelt ki magának. Marikát, aki aztán szült is neki egy kisfiút. De annak a fiúcskának Martin volt a neve.-nézett kérdően Alfi felé. Igen, anyám így nevezett el. De miután apám elüldözte, s kisajátított magának, megváltoztatta a nevemet is. Így lettem Alfréd. Glória könnyes szemmel nézte a fiatal tisztet. Mi másra emlékszel még? Rád.-felelte Alfi. Igen, igen!-kiáltott fel Glória. Mikor visszajöttünk Hegyaljára, te már kiskamasz voltál.Amikor a gondjaimra bíztak, még nem tudtam, hogy Béla fia vagy. Nehéz időszak volt. Ana kisbaba volt, te meg már 9 éves vásott kölyök. A sors fintora volt, hogy én lettem a nevelőszülőd. Mégis, igyekeztem széppé tenni számodra azokat a heteket. Főként, hogy tudtam, csak 3 hónapot maradhatsz nálunk. Nem értettem, hogy miért, de elfogadtam. Aztán, évekkel később érdeklődtem utánad. Persze csak titokban, hisz hivatalosan nem kaphattam felvilágosítást. Az egyik ügyintéző azt mondta végül, hogy külföldre csempészett ki az apád, majd hosszas könyörgés után azt is hozzátette, hogy meghaltatok.  Nem egészen így történt.-felelte Alfi.  Apám a hivatása folytán kiküldetésbe került. Új otthonom az Örményeknél, hideg, rideg és ismeretlen volt.Apámat aztán valamiért szupergyorsan leszerelték. Gondolom az egészségi állappta miatt. Ő  terjesztette el aztán a halálhírünket is, mivel tovább akart állni, onnan is. Csoda tudja hová, de ez már nem sikerült neki, ugyanis elhunyt egy agyvérzés miatt. Én , a bürokrácia útvesztői miatt csak sokára kerültem haza. Még eltöltöttem pár évet egy állami intézetben, majd onnan egyenesen egy rendvédelmi iskolába nyertem felvételt, kimagasló tanulmányi eredményeimnek köszönhetően. Mielőtt folytatnád ezt a megható tündérmesét, ugyanmár mondd el szépen, ha te felismerted a nejem, akkor mégis miért veretted össze, mikor nálatok volt a városban?-kérdezte Tom indulatosan. Te túl sokat képzelsz rólam.Nem én vagyok ott a mindenható, a főnök. Ha megróbáltam volna tenni valamit, én is lebukom. Visszatérve a második kérdésetekre, hogyan találtam itt lent rátok? Amikor Glória magához vett, te nem laktál velük.-nézett rá Tomra a tiszt. Valami áthelyezésről beszélt nekem Ria.- mondta ki gyengéd hangon, azt a becenevet, melyet nevelőanyja csak azoknak engedett meg, akik közel álltak hozzá. Glória a név hallatán elpirult. De rég hallotta , hogy így szólítják! Akkoriban gyakran hoztál ide le a barlangba.. Hetente többször fordultunk meg itt, csak mi ketten. Ana otthon maradt a nagyszüleivel. Nem tudtam miért hozol magaddal, és azt sem, mit hoztunk a hátizsákokban, de örömmel jöttem. Ezek a kettesben töltött órák, sokat jelentettek nekem. Mindig meséltél. A családodról, férjedről, szülőkről, és a barátaidról. És én örültem, úgy éreztem, közétek tartozhatok. Nem tudtam, nem sejtettem, hogy milyen kevés ideig fog tartani! Kint, az Örményeknél a ti emléketek tartott életben. A remény, hogy egyszer majd ismét veletek lehetek. Nem hittem, a jelek ellenére nem hittem, hogy egy újabb világégés részben keresztezi majd a terveimet.  De végül is itt vagyok, itt vagyunk. És, ha... , de a mondatot nem tudta befejezni, mert egészen a közelükben, egy robbanás zaja dördült fel...

Folytatása következik.