2022. -Saját blogstatisztikám

Perzsi.2023. január 8. 16:24

@Daemonic01: Biztos vagyok benne.

Daemonic012023. január 8. 15:45

@Perzsi.: Ennek örülök. Remélem az én furcsa, sokszor szarkasztikus humorom is olvasóra talál itt.

Perzsi.2023. január 8. 15:05

@Daemonic01: Kinek az érdeklődésének a hiányáról írtál? Itt olyan sok vers van, hogy nyugodtan elhiheted, egy novella csak feldobja a blogot. Úgy vettem észre, sokan vágynak prózára, s olvassák azokat. Én biztosan, de vagyunk még páran.

Daemonic012023. január 8. 14:04

@Perzsi.: Van tervben novellás blog is, de az az igazság, hogy nem szeretek elkezdeni valamit amit aztán érdeklődés hiányában abba kell hagynom. A második blogom menni fog még, az biztos, ma este valószínűleg lesz miről írnom.
Majd ránézek a fórumra is, láttam már, de még nem néztem meg azt a topicot.

Perzsi.2023. január 8. 12:02

@Daemonic01: Remélem olvashatok még tőled novellát, elbeszélést, bármit, ami próza. A fórumban van egy topic: 3 szavas staféta. ( ha jól láttam, kettő hasonló témájú van) Sajnos jó ideje nem írt oda senki. Pedig kiváló játék. 3 stafétasźót kell beírni a saját, max 5 mondatos történetedbe. Számomra kiváló gyakorlat volt. Ha van kedved, nézd meg.

Daemonic012023. január 7. 23:02

@Perzsi.: A szóhasználatom néha elég "nehéz", ez igaz. Szerintem is a helyén van, maradhat. Egyelőre még nem volt ebből gondom, de csak 3 versem került ki, ami lássuk be, nem túl sok. Valószínűleg legközelebb a megjegyzésbe bele fogom írni, hogy lehetőleg ne babráljon bele senki, ha csak nem írtam hatalmas baromságot, bár nem hinném, hogy kiengedek a kezemből hatalmas hibákat, ahhoz túl alapos vagyok. Türelmem tényleg akad még bizonyos dolgokhoz, rugalmas is tudok lenni ha kell, de csak ha a környezetem is toleráns és rugalmas.

Perzsi.2023. január 7. 22:31

@Daemonic01: Elolvastam a versed, és tetszik. Igaz, többször el kellett olvasnom, mert "nehéz" versnek tartom. Az utolsó sorában viszont a fogolylétben szerintem a helyén van. A te versed, te írtad, te tudod mit miért és hogyan, de ha nem fogolylétben lenne írva, akkor én meg úgy írtam volna, hogy fogoly a létben, vagy fogoly, létben. Többek között azért nem küldök be jó ideje semmit a főoldalra, mert az én verseimbe is belejavítottak,( nem helyesírási hibát) , és én azt nem tolerálom. Most is van fenn versem, aminek már a címe is helytelen, nem úgy küldtem be: Holdfény tánc. Én Holdfénytánc-ként küldtem be. Te türelmesebb, rugalmasabb vagy, mint én.

Daemonic012023. január 7. 21:56

@Perzsi.: Őszintén szólva én jobb szeretem, ha rímek kötik össze a verseket, bár nem ragaszkodom a tökéletesen szabályos szerkezethez. Vannak nagyon jó szabadversek is, amiben jóformán alig van rím, de mégis tökéletesen összeáll. Véleményem szerint a rímek felcserélhetők megfelelő erősségű sorok közti logikai kapcsolattal. Például a félrímeknél vagy keresztrímeknél. Ott én nagyon figyelek arra, hogy a nem rímelő sorok közt a rímeket "helyettesítse" a nyelvtani-logikai kapcsolat, és ez elviszi a hátán a verset ebből a szempontból, de ennél szabadabb verset nagyon ritkán írok. A rímek nélkül is működő versek számomra ritkák, de kétség kívül léteznek és vannak nagyon jók.
Egyetértek, a fantázia is bőven elég lehet ahhoz, hogy szép, összeszedett, és érzelmileg hiteles verset írhass.
A belejavításnál én itt-ott jártam már úgy, hogy nem az lett amit vártam. Most legutóbb például a Békétlen utolsó sorában egyben van a "fogolylétben", pedig eredetileg külön volt a beküldéskor. Mindkettő értelmes és helytálló a vers és a sor szempontjából, csak másképp alakul az értelmezése. Nem kértem módosítást, mert így is jónak találom. :)
Én hatvanszor is átnézek mindent, mielőtt beküldöm, de nekem szerencsére ilyen problémám nincs a szemüvegemen kívül.

Perzsi.2023. január 7. 17:15

@Daemonic01: Ügyesen csinálod. Én is szeretem a szabad verseket, s azt is ami nem nyüzsög a rímektől, s nem követi mereven a szótagszámot sem. Van, aki emiatt nem is tekinti őket versnek, pedig csak szét kell nézni a világirodalomban. S miért ne írhatnál olyanról, amit még nem éltél át? Mostanában több 4 sorost írtam a szerelmes 4 sorosok topoicba. Szakítósat, bánatosat, miközben nincs is szerelmem. Csak fantáziám.🙂
Sajnos, rossz a szemem, műtött, sok hibát vétek, kicsi a telefonon a betű. Régebben ez nem így volt. S mostanában, a telefon, ha nem hosszan nyomom, lehagyja a betűkről az ékezetet. Ha kijavítanak, nem sértődöm meg. Megköszönöm.

Daemonic012023. január 7. 16:51

@Perzsi.: Igen, itt is sokszor olvasok furcsa dolgokat én is. Néha a fogalmazásmód, néha a gépelés vagy helyesírás problémája, de van amikor nagyon nehéz eldönteni, mit akart írni az illető és vajon tényleg azt akarta írni, hogy "majdnem átélte" vagy azt, hogy "nagyon átélte". Napestig sorolhatnám az ilyeneket.
Engem a "mit tudsz te erről/arról" féle vélemények, reakciók aggasztanának, lenne akitől ilyeneket kapnék, mert nem értené, hogy az embereknek lehetnek gondolatai, lehet véleménye dolgokról anélkül is, hogy valóban megtapasztaná mondjuk azt, hogy milyen a drogos, demens, vagy akármilyen ember mellett élni, elveszíteni egy szülőt, vagy bármi. Persze, a tapasztalat adja a legerősebb személyiségformáló erőket, és a gondolatainkat is az formálja leginkább, de mi van, ha XY arról ír verset, hogy milyen elveszíteni a családot, miközben még a dédszülei is élnek? Akkor az ő verse máris rossz? Nem, csupán nem tapasztalatokra épül, hanem a félelmeire és elképzeléseire. Ettől még lehet ugyan olyan értékes és megindító, mint bármelyik másik. Bújkálni én sem akarok, de azt hiszem egy kicsit távolabbi véleményekkel előbb jobb felmérnem, hogy amit csinálok, az lehet-e jó és értékes, mielőtt hozzám közelebbi emberek véleményét is kikérem, akiknek a velem kapcsolatos véleménye egy szempillantás alatt maradandóan megváltozhat annak tudatában, hogy miként látom a világot. A rímekkel nem tarkított véleményemet se szeretik sokan, mert hol túlságosan szélsőséges, hol meg túl egalitárius, tehát az egyenlőség és harmónia felé mozog.
Olyat már csináltam, hogy saját versemet máséként mutattam meg, de amikor az valakinek tetszett, akkor úgy éreztem, fel kéne vállalnom, de utólag már nyilván elég hülyén jött volna ki, szóval nekem ezzel az a bajom, hogy ez (csak) kompromisszumos megoldás. Egyelőre jó nekem így, de aki ismer, az ha felnéz ide és rátalál az írásaimra, azonnal leveszi, hogy én írtam őket, szóval ha kiderül, nem fogok tagadni. :)

Perzsi.2023. január 7. 16:10

@Daemonic01: Nem toltad túl, örömmel olvastam a véleményedet. Valóban nehéz eldönteni, mikor kell szólni, s mikor nem. Én is örömmel olvasom a hsz-ket, főleg azt, ami nem sablon, hanem benne van maga az írója is. Igaz, néha kapok "furcsa" hsz-t is. Ilyen volt a napokban egy közösségi oldalon a képpel ellátott versem alatt ez:
Csodás kép. Nekem, ha kellő időben teszik, elég egy kisujj mozgatása, s nevetőgörcsben török ki. Ez a hsz is ezt hozta ki belőlem.🙂 S ilyenkor szokott jönni a többi, minimum 3. Amikor csőstöl jön az eseménysorozat. Másnap, azaz tegnap, olvasgattam.más versei alatt a hsz-ket. Azokból is tanul az ember. Némelyikböl. Egyszer csak olvasom,( lehet a telefonja írta át?): Szép vers, majdnem átéltem! ( nem az én versem alatt) Nekem több sem kellett, percekig vihogtam. Nem azon, hogy ha ez direkt íródott, akkor a szerzőnek rosszul esik, hanem a megfogalmazáson. S továbbragoztam: mi jöhet meg ezután?
Szép! Majdnem elolvastam!
Gyönyörű! Véletlenül egészen a vegéig olvastam... vagy valami hasonlók.🙂
Ami az anonimitásod illeti. En is gondolkodtam azon, mikor ide regisztráltam, eláruljam - e bárkinek? Megtettem. Anyám.kifakadt: A saját nevedet használod? A reakciója azt indította el bennem, hogy juszt is. Csak azért is. Nem fogok bújkalni, s amit leírok az én vagyok, azért vállalom a felelősséget. Azaz vállalom magam. Ha őt ez zavarja, az legyen az ő baja. De megteheted azt is, megtette itt már több tag is, hogy a megjelent verseit megmutatta a környezetének, de nem mondta meg, hogy ő írta. Reális vélemenyt kap. Ezt csak erős embereknek javaslom, akik bírják a véleményezest. Nekem az egyik fiam azt monfta, nem is írok rosszul. Mégsem olvassa el azóta sem amiket publikálok.Szóval nem könnyű lépni.

Daemonic012023. január 7. 15:10

@Perzsi.:
Igen, én is tapasztaltam hasonlót. Aztán ha megmutatod, hogy nem vagy mosogatórongy, akkor máris másképp állnak hozzád, vagy nem törődnek veled, de legalább nem érnek további atrocitások. Kivéve, ha mégis. Nehéz eldönteni, hogy a "szólni/nem szólni" és a "tenni/nem tenni" közül mikor mi a jobb, vagy a kisebbik rossz. Vagy sikerül, vagy nem. De az tény, hogy a végtelenségig nem lehet tűrni súlyos következmények nélkül. Ezt sajnos már anélkül is tudom, hogy mondjuk félévszázados vagy nagyobb élettapasztalattal rendelkeznék. A közvetlen környezetemnek fogalma sincs róla, hogy írok, mert attól tartva, hogy negatív előjelű reakciókat kapnék, inkább nem adom a tudtukra. Pedig simán lehet, hogy pozitívan fogadnák. Jól esik, ha valaki visszajelez arról amit csinálok és esetleg tetszik neki, minden kommentre úgy ugrok, mint kisgyerek a cukorkára, pláne, ha az nem csak két szó, amivel az egyik a "szívvel". Természetesen annak is örülök, de a véleményt és kiváltott érzéseket megjelenítő reakciókat szívesebben veszem, mert akkor tudhatom, hogy a versem vagy írásom elérte-e azt a hatást, ami érzések bennem az írás létrejöttét eredményezték. Ergo képes voltam-e átadni az érzéseimet, a gondolataimat, véleményemet valakinek, és ő mit érez ezzel kapcsolatban.
Szerintem az emberiség egyik legszebb nyelve a magyar, élni kell ezzel az "adottságunkkal" és használni. Nem csak hozzávágni valakihez egy borítékot karácsonyra vagy a születésnapjára, hanem a szavaink által megismerni a vágyait, reményeit, kívánságait, és akkor máris tudni fogjuk mire van szüksége és készíthetünk neki valamit mi magunk. De még ennél is fontosabb, hogy kifejezzük az érzéseinket, elvégre az ember az egyetlen faj a földön, akinek ennyire kifejező és szép kommunikációs lehetősége van. Pont ezért szeretem a verseket, mert pár sorba jóformán egy élet is elférhet, ha jól bánsz a szavakkal. Néha nem is kell sok szó. Amikor először a fórumon járva megláttam az egyszavas vers topicot, nem értettem, hogy lehet egy szó egy vers. Ez még évekkel ezelőtt volt, jóformán gyerekként. Mostmár tudom. A témáról tervben van egy blogbejegyzésem, szóval nem ragozom ezt tovább, így is túltoltam. :)

Perzsi.2023. január 7. 12:40

@Daemonic01: Sejtettem, hogy nem vagyok egyedül. De azt kívánhatom, másnak jobb legyen. Egy időben, mikor ért pár támadás, úgy, hogy senkit nem bántottam, elkezdtem magam figyelni. Ergo lassan magam okoltam, hogy ismeretlenek megtalálnak. Pl azért, mert szebben írtam le egy a betűt. A valós oka inkább az irigységben keresendő. No nem azért, mert jól írok, vannak itt szép számmal írók, akiknek művei széles körű nyilvánosságot érdemelnének. Ám ők ide alig, vagy soha nem publikálnak. S vannak amatőrebb írók, de nem.mernek a nyilvánosság elé lépni. Még blogszinten sem. Ami azért furcsa, mert bár én nem szeretem a névtelenséget,( voltam chattag, ottani tapasztalatok miatt), mégis elfogadom, ha valaki igénybe veszi. S ha becenévvel ír, akkor bátrabb lehet. Hisz nagy költőink is használtak álnevet. Sajnos belőlem az indokolatlan bántás, támadás, cinizmust vált ki. Na, az már bicskanyitogató lehet. Természetesen van választási lehetőségem. Vagy felveszem a kesztyűt, s válaszolok a bántásra,( amit türelemmel is gyakorolhatok), vagy "odacsapok". És sajnos néha csapni kell. Hosszú évekig lenyeltem mindent,( nincs olyan ember, akit élete során nem bántanának), de ha csak nyel, tűr, saját magát is megbetegíti. Azonkívül aki nem csap vissza egyszer sem, mindig bántani fogják, gyengének vélve. Az emberiség, a társadalom egyik nagy hibája, hogy az amúgy békés embert igyekeznek lehúzni, maguk közé rántani. Minimum egyszer revansot kell venni. Szerintem.

Daemonic012023. január 7. 12:19

@Perzsi.: Sajnos kicsi az esély rá, az életem tele van csalódással az emberiség és a társadalom kapcsán, de hát ez van sajnos. Hátha....:)

Perzsi.2023. január 7. 10:21

@Daemonic01: Az utolsó előtti mondatodra reagálva: kívánom, hogy ne erjen csalódás.

Daemonic012023. január 6. 23:52

@Perzsi.: Ez így igaz. Nyilván a lealacsonyító, arrogáns, egocentrikus hangvételű megjegyzések nem minősülnek kritikának. De őszintén szólva én szeretném merni feltételezni azt az itteniekről, elvégre egy irodalmi oldalon, felületen vagyunk, hogy képesek igazi kritikát megfogalmazni. Aki meg csak olvasgatni jár, az olvasgasson nyugodtan.

Perzsi.2023. január 6. 20:21

@S.MikoAgnes: Köszönöm szépen!🙂

Perzsi.2023. január 6. 20:21

@Sznearanka: 🙂

Perzsi.2023. január 6. 20:20

@Daemonic01: Igen, a kritika jó, de csak normális hangvételben.

S.MikoAgnes2023. január 6. 19:20

@Perzsi.:

erzsikém, úgy szeretlek, ahogy vagy
remélem, érzed

Sznearanka2023. január 6. 17:20

@Perzsi.: 😁😁😁

Daemonic012023. január 6. 16:18

@Perzsi.:
Sajnos igen, a kizárólag pozitív hozzászólással az a baj, hogy egy idő után tényleg képtelenség eldönteni, hogy toplistára hajt az illető, vagy tényleg ezt gondolja. A nyilvánosságot meg én se szeretem, de azért jól esik, ha elolvassák amiket írok és esetleg véleményezik. Engem nem zavar, ha valakinek nem tetszik, vagy másképp csinálná. Utóbbit egész nyugodtan írja is le, hátha tanulok belőle. Amire meg kedvencet nyomok, ahhoz írni is szoktam személy szerint, mert valami okból mégis csak kedvencek közé tettem és azt megosztom a szerzővel.

Perzsi.2023. január 6. 15:31

@Krisztinka: Igyekszem tartani magam. Tudom, hogy neked javarészt ebédidődben van pár perced, s ugye a poet nem csak belőlem áll, és ezért is megértem. Köszönöm, hogy figyelsz rám!🙂

Perzsi.2023. január 6. 15:29

@Sznearanka: Pontosan ezt tapasztalom én is. S ha merek szólni, hogy ne, legalább giffeket ne, annál inkább, annál többet kapok. Na aztán karacsonykor szétgiffeztem mindent, mindenhol, ahonnan én is kaptam.
Amúgy ma megint félreolvasok: azt olvastam, azt írtad: a villogó vackoktól kellemesen idegbajos vagyok.🙂 Ez az én vaksiságom. Sorry.

Krisztinka2023. január 6. 14:42

El ne menjen a kedved, én mindig szívesen olvaslak💛😊és ha csak szívecskét rajzolok abban benne van egy csomó minden, szeretet, figyelem, köszönet stb..tudod, nincs sok idõm…

Sznearanka2023. január 6. 13:09

@Perzsi.: A fb-on nemcsak a lájk helyén, hanem a hozzászólás helyett is matricákat, avatart, szmájlikat lehet használni. Ami megint csak nem beszéd. A csillogó, villogó vackoktól egyenesen idegbajos vagyok. És amit a munkahelyen látok: a szomszéd irodából is e-mail jön, az emberek lassan nem állnak szóba egymással.

Perzsi.2023. január 6. 09:57

@Daemonic01: Jó észrevételeid vannak. Most azért vagyok megzavarodva, mert úgy érzem, az egész érdeklődés-kommunikáció-olvasottság rendszer átesett a ló túlsó oldalára. Nálam úgy tűnik. Sosem a szívekre, lájkokra gyúrtam. A főoldalon egy idő után már teher volt minden, "köszönhetően" a szivecskézős, oda-vissza kommentelős rendszer miatt. Kaptam szívet, eleget, írtak hsz-kedveset, de... de a sablon: szívvel olvastalak, elvárlak versemnél, és hasonló dolgok miatt a végén már nem tudtam, melyik vélemény őszinte, s melyik nem. Aztán jöttem a blogba.Itt valamivel jobb a helyzet, de csak valamivel. Szerencsére itt nem lehet szívezni, lájkolni. Viszont az fb-n lehet. Ott volt, hogy megosztották az egyik novellám. 11 ezer 300-an olvasták. Megrémített. Azt gondoltam, akkor most kritikusabbak lesznek az olvasók, esetleg megjelennek az irigyek, stb. Szóval összezavart. Mai napig nem szeretem a nagyfokú nyilvánosságot. Lehet, hogy furcsán gondolom, de úgy érzem egy egy megosztásnál, mintha futtatnának. Nem szeretem a versenyt, sosem szerettem. Itt is pusztán csak pár sor észrevételt várnék az írásaimra. Semmi többet.
Jól kiveséztük a témát, elég is volt belőlem.🙂

Perzsi.2023. január 6. 08:28

@kosa: Valószínűleg igazad van Emese. Hiszen jól látható jelei vannak máshol is. Pl a facen sokan az írott vélemény helyett jelekkel "kommunikálnak". Like, ölelés, stb. De a való életben is jó ideje megfigyelhető: már sokan nem mondják ki, hogy jó napot, csak intenek,biccentenek, miközben ott állnak a másiktól egy méterre.

kosa2023. január 5. 22:58

"nincs, vagy alig van hozzászólás az iromány alatt." -szerintem ez a gyorstalpaló élet mellékhatása: itt is, ott is, és itt se. ott se - valahol...

Perzsi.2023. január 5. 20:52

@csillogo: Kedves Marika!
Szerintem több helyen félreértettél.
Nem köteleztem senkit, hogy olvassa a blogomat, s kierőszakolni sincs szándékomban. Értelme sem lenne. Itt már több hozzászólónak is leírtam: az olvasók számanak ilyen mértékű csökkenését nem értem, ami az elmúlt 2 évben történt. Nem csak nálam, de én csak az én blogomról írhatok. Nem kényszerből írok. S igen, letiltottam a személyes üzenetek fogadását. Ugyan nem kell megmagyaráznom.miért, de nem azért, mert konfliktusok miatti levélváltásoktól tartanék. Én látom, hogy a még nem is oly régi múltban volt, hogy ketszáznál is több személy olvasott, s látom, hogy most néha 30 fő. Találtak más szerzőt, nem gond. Az én "bajom" a hozzászólások hiánya. Ezen sem csodálkoznék, ha pl egy matematika feladványok csoportba tenném fel a versem, de ez irodalmi oldal. S ha benézel mások blogjába, több helyen fogod azt olvasni, hogy hiányzik a visszejelzés. Ezt sem lehet erőltetni, nem érdemes. Csak furcsa. Nekem az. Jó blogolást kívanok neked!

csillogo2023. január 5. 20:18

Kedves Erzsébet - @Perzsi.: !

Itt valóban sok érdekességet tapasztalhatunk meg a saját bőrünkön, a blogunkban. Rövid statisztikát készítettem magamnál, visszamentem 2019-ig. Akkor 8 bejegyzésem volt. 2020-ban 4 db. :) 2021-ben 6 db. :)
2022-ben 5 db bejegyzés. Úgy gondolom, ezzel nem viszem a pálmát senki előtt! Hála. Nincs bennem olyan érzés amikről te mesélsz, ha túl sok az elvárás, hogy miért nem olvasnak, akkor lehet érdektelenségre is hivatkozni, de kár lenne. Minden zsák meg kell találja a foltját!
Érzékelem immár 2009-től. Akkor regisztráltam ide az oldalra! azt viszont, hogy én hány embert olvastam az elmúlt évben nem kell megszámoljam, mert rengeteg vershez jöttem, olvasni és rácsodálkozni. Ahogyan éreztem, nem mindig mindenkihez, sok új van és sokan szeretnek több bejegyzést is tenni egy nap! :) ez jó, annak kell, hogy jó legyen, aki felrakja a verseit, írásait, egyebeit!
Kár lenne azt várni a többiektől, hogy mindig jöjjenek és olvassanak, mert ha nem akkor eltörhet akár a mécsesünk is.
Ezt csak lazán szabad. Van, aki 150 verset felrak a főoldalra és 3 kedvenc verset tudhat magáénak, ABBÓL kettő vers a sajátja.
Erre nem varrnék gombot. Mindenki maga tudja. :)
Van, aki letiltja a személyes üzenetek fogadását, hmm... ezt is mindenki maga döntheti el.
Nekem nem kellett konfliktusokat kezelnem, ezért akár írhatnak is személyes üzeneteket, de nem írnak! nem zavarok senkit, próbálok úgy jelen lenni, hogy ne sértsem meg mások személyes dolgait.
Még egyszer: nem vagyunk egyformák, el kell fogadjuk, vagy nem kell, de mindenki egy külön kis világ. Van, aki többet örül, van aki sokat kesereg. Mint az életben is - ami lehet édes vagy keserű.
kedves Erzsébet, csak lazán. Verselni kényszerből nem lehet, ha jön egy jó ihlet akkor meg kell írni és feltenni. magamért írok, de olykor szívesen osztom meg másokkal is. Vagy itt a blogban vagy a főoldalon. Módjával, amilyenek érzem épp belül magam, hogy meg kell nyíljak, csak annyiszor.
Ez nem verseny!
Boldog Új esztendőt kedves @Perzsi.: !
Skary mondaná, hogy ELŐRE!

Daemonic012023. január 5. 20:10

@Perzsi.: Igen, igazad van, az írás, a gondolatok ilyen szintű és formájú megosztása általában olyan emberek sajátja, akik érzékenyek a dolgokra, ingerekre. Pont ezért van miről írnunk. Mert nem megyünk el a dolgok mellett, hanem belegondolunk, érezzük azt. Ebből adódóan a negatív visszajelzések visszahúzódást váltanak ki. A sokat emlegetett építő jellegű kritika lenne a legjobb, de ezt nagyon kevesen képesek megfogalmazni. Bevallom, valahol én sem, így ott általában nem írok semmit, minimum addig, míg meg nem fogalmazódik bennem, hogy mit gondolok pontosan az adott dologról. Csak sokan manapság mindent azonnal akarnak: olvasottságot, nézettséget, hozzászólásokat, érdekeltséget. Ez nem így működik és aki ezért csinálja, az általában bele is bukik a maga alkotói pályájába. Elsősorban az a jó motiváció szerintem, ha az ember magának írja, de persze a blogoknál ez már nem sokáig elég, hiszen azért írod le a gondolataidat, hogy megoszd másokkal. Ha erre nincs kereslet, akkor az jobb esetben csak azt váltja ki, hogy abbahagyod, rosszabb esetben az ember azt kezdi érezni, hogy a gondolatival valami nagy gáz van. Én is hülyéskedem 1-2 bloggal, hátha valakit érdekel, ha meg nem, hát nem, de akkor nyilván nem fogom csinálni. Remélem ez is csak hullámvölgy. Ez az oldal jó közösséget képes fenntartani, amire szükség is lenne mindig.

Perzsi.2023. január 5. 20:01

@Daemonic01: Igen, látod, leírtál egy fontos dolgot. Ha elindított benned valamit, az amit olvastál, akkor írsz hozzá. Így kellene ezt. Elég sokat olvasok blogokat, s szívem szerint sokhoz hozzá is szólnék. De az utóbbi hónapokban többször nem kaptam választ az írott véleményemre. S akadt olyan is, akihez pozitív véleményt írtam, erre lehülyézett. Azt írtam, verse tükörversként is megállná a helyét. Ha ez negatívum, földhöz vágom magam. Nos, ha az embert negatív dolgok érik, visszahúzódik. Én biztosan.

Perzsi.2023. január 5. 19:54

@Törölt tag: Köszönöm az észrevételedet. Javarészt egyetértek. Azonban, mióta van olvasószámláló a blognál, azóta ( is) érzékelem azt, hogy csökken az olvasottsága a blogomnak. Nem, nem szívom mellre. A míértjét nem értem. Amúgy nekem az olvasók számánál többet jelent a hozzászólások száma, s tartalma. A nehézsúlyú hozzászólókat már letiltottam. Nem örömmel, de kénytelen voltam, mivel igencsak le tud húzni egy blogot a nem megfelelő hangsúlyban és stílusban írt hsz. Az ilyen hsz-k miatt egy idő után az olvasók is elpártolhatnak, s az nem jó. Nem mindenki szereti a balhét. Egy irodalmi oldalon én, s sokan mások örülnének a kritikáknak, ha az építő jellegű, s főleg ha azt a szerző kéri is az olvasóktól. Ez még várat magára.

Törölt tag2023. január 5. 19:33

Törölt hozzászólás.

Daemonic012023. január 5. 18:55

Én még elég új vagyok az oldalon, bár évek óta előfordul, hogy beleolvasgatok. Mindenesetre valóban jellemző amiket írtok, pedig több vélemény és érdekes hozzászólás sokkal színesebbé teszi az egészet. Nyilván szerzőként elvárni csak úgy mindenkitől, hogy olvasson és kommenteljen, azt nem lehet. Sőt, szerintem az se jó, ha azért olvasok és írok hozzászólást a másiknál, mert ő percekkel ezelőtt megtette nálam. De amit elolvastam, ha elindított bennem valamit, ami több, mint hogy "Hm...asszem megéheztem...", akkor azt szoktam érezni, hogy ehhez okom lenne megjegyzést fűzni, véleményt alkotni. Azzal pedig szintén teljes mértékben egyetértek, hogy ha valaki véleményezi a munkádat, akkor illő volna reagálni rá. Itt, egy tényleg irodalmi indíttatású oldalon, helyen, ahol minden az írásról és a kommunikáció verses és nem verses formáiról szól, tényleg elég furcsa és elfogadhatatlan, ha valaki ennek szöges ellentéteként tekint rá.

Perzsi.2023. január 5. 17:56

@Sznearanka: A főoldalon rég nem vagyok, de mielőtt leléptem onnan, láthatatlan taggá tettem magam. Ergo, a mai napig nem tudja senki, ki a szivecskézők listájánál a láthatatlan tag. Már csak azért sem , mert hála az égnek, egyre többen láthatatlanok. Hozzászólni meg már csak szökőévente szoktam. Oda nem, de ide a blogokba igen. Nem várok el senkitől semmit, kivéve egyet. Ha bárkit meglátogatok, s írok véleményt, akkor a szerző arra reagáljon. Nem kell megköszönnie, hogy olvastam, írtam a blogjába. Elég egy oké, stb. De az, hogy én elolvasom mit ír, véleményezem, és egy mukk sem jön rá, az az én szememben nonszensz. Lassan egy éve , itt a poeten pedig kezd elterjedni ez a... nevezzem divatnak? Felőlem... de én az ilyen blogolókhoz többet nem megyek, s nem olvasom őket. Bánatomra , ezt pár általam követett tag is gyakorolja... én meg szép lassan elvadulok. S emiatt az új szokás miatt is gondolom meg sokszor, mely új bloghoz, blogolóhoz szóljak. Sokan elvárjak az olvasót... s ha az megy, s még ír is nekik, le sem fütyülik. Hát nem. Ezt már nem veszi be a gyomrom.

Sznearanka2023. január 5. 17:25

A kommunikáció hiánya... Lehet. Én például szenvedek az udvarias köröktől. Ha én hozzászólok a te bejegyzésedhez, akkor te is hozzászólsz az enyémhez. Plusz ok arra, hogy megsértődjön bárki is. Én még dolgozok, nem biztos, hogy mindig van időm arra, hogy pontosan számontartsam, ki szólt hozzám, kinek tartozok még. Nekem az őszi időszak volt ilyen, elég kemény szezon van a munkahelyemen, elfáradok, otthon is van tennivaló, örülök, ha arra van időm, hogy írjak.
Ez még sokszorosan igaz a főoldalra. Én is azt csinálom most már, hogy tényleg csak ahhoz szólok hozzá, amihez van mondanivalóm, a hozzászólásom nem arra szolgál, hogy a "megtisztelt" mindenképpen tudja, én voltam, aki szívecskét rakott a versére. És elrejtettem a "szívecskéimet", rajtam kívül senki nem tudja, hogy én voltam. Persze ez majd ahhoz vezet, hogy kevesebb kommentet, szívecskét kapok. Nem baj, nekem nem fontos. Ez jutott eszembe a fenti írásodról.

Perzsi.2023. január 5. 16:30

@Mikijozsa: Sok mindent nem értek én sem. De ahogyan írtad, a kommunikáció hiánya.. na az a legfeltűnőbb, mellbevágóan fájó. Egy irodalmi oldalon pláne. Viszont kikövetelni nem lehet, és nem is érdemes. A magam módján küzdök ellene. Ami megérint, ahhoz írok észrevételt. Talán egyszer ragadós lesz.

Mikijozsa2023. január 5. 16:23

@Perzsi.: én sem értem a mai versírókat, na jó amatőrök vagyunk ez tuti, de önmagában is óriási dolog. Viszont jószándék nélkül csak elvárják hogy az ember olvasgassa őket; noha egyesek azt hiszik, hogy ők nem pedig igenis itt majdmindenki amatőr; nem értem mit akarnak? Miért írnak ha nem akarnak kommunikálni? semmit sem értek már

Perzsi.2023. január 5. 16:17

@Mikijozsa: Igen, pang, de nem minden témánál. Az viszont igaz,hogy a háború, s mindenféle apró, levegőben száguldó izék, befolyásolják az embert. Én balga, azt hittem, ilyenkor nagyobb szükség van a versekre, novellákra, vagy pusztán csak a viccelődésre. Tévedtem. És amit még tapasztalok.: A kialakult helyzetben egyre kevesebben vállalják fel a véleményüket, ha mégis, írásban nemigen. Még egy szimpla vers alatt sem.

Mikijozsa2023. január 5. 15:38

Pang az egész net, lehet ez a pénzhiányra való reakció lehet bármi, - lehet depresszió a háborúk közelsége is, nem tudom