Perzsi. blogja ( novellák, versek)

Perzsi.•  2022. szeptember 23. 21:04

Az ősz, mint férfi-Vágyódás

Ködpárától nyirkos hajnalra ébredt a város. Az ősz koŕán, nagyon korán érkezett. Civakodás, harc nélkül vette át a stafétabotot a nyártól. Attól a nyártól, "aki" úgy megkínozta az embereket. A nyár rezignáltan, már -már unottan nézte az elismervényt, amit az ősztől kapott a stafétabotért. Alaposan megnézte, mert nem ez lett volna az első alkalom, mikor a vén kujon átverésen töri a fejét. Minden évben kötelezi arra, hogy jól megérdemelt pihenőjét megszakítva visszajöjjön 1-2 hétre. Vénasszonyok nyaraként szerepelteti ezt az időt a szerződésben, pedig pusztán csak lusta még dolgozni. Hát nem, idén nem veri őt át.  Széles mosollyal nyugtázta, hogy most ilyen nem szerepel a papíron. Egy megvető, szánakozó pillantást vetett felé, majd hirtelen elillant. A sietségben észre sem vette, hogy elhagyta a selyemkendőjét. Azt a kendőt, amin türkiz hullámok között egy ringatózó csónakban egy  magányos  nő ült. Ez a kendő volt az, ami elindított az őszben valamit. Egy érzést, egy vágyat  egy akarást. Mindig is irigyelte a nyártól, hogy képes levetkőztetni az embereket. A nőket. Feltett szándéka volt, hogy ezt ő is megteszi. Képes rá, ebben biztos volt. Dúvadként rontott rá az első  női járókelőre. Tépte, cibálta a a kabátját, a haját, beleordított a fülébe, záporral öntötte nyakon. Nem történt semmi, csupán annyi, hogy a lány sietősre fogta a lépteit, s szinte futva igyekezett haza. Otthon levetkőzött, forró fürdőt vett,  s egy csésze forró teával együtt, bebújt a jó meleg takaró alá. Az ősz, mint egy gyakorló kukkoló, az ablakon át mohón leste minden mozdulatát. Be akart bújni a lány mellé, de egy rést sem talált a házon. Így csak a hallgatózás maradt számára.  Bosszúsan hallotta, amint a nő azt csicsergi a telefonba: Borzasztó ez az időjárás! Csontig fagytam, bőrig áztam, és a kalapom is ronggyá ázott. Nincs ebben az őszben semmi szép, bárki bármit is mond!  Az ősz elsápadt, s sárga leveleket festett a fákra.

Másnap, mikor munkába indult, nem tudta nem észrevenni, hogy az esőcseppek mint kis átlátszó gyöngyök, ragyogva csillognak a faleveleken, és a füvön. A felhők mögül kikandikáló napsugarak szikrázó ékszereket varázsoltak a fákra, a szivárvány kettős íve alatt átsétálva pedig a fűben szétgurult vadgesztenyék meleg barnasága is a lelkébe ívódott.  A piac mellett elhaladva nem tudott ellenállni, és vett 2 hatalmas fürt szőlőt, és pozsgás őszi almát is. Az egyikbe jóízűen beleharapott. Tovább sétálva tekintete egy plakátra vetődött. Gesztenyeünnep. Kíváncsian lépett közelebb.  Október 15. Kicsit szomorúan konstatálta, hogy az még 3 hét. Pedig de szereti a frissen sült gesztenyét!  Egy másik standnál már újbort kínáltak kóstolásra. Kicsit odébb meleg, őszi színű poncsók várták a vevőket, s mindenféle női kiegészítő kellette magát.. A bortól kimelegedve először a kendőjét vetette le. Majd a kiskabátot is. A lesben álló ősz csak erre várt. Körbelengte, a nyakát, dekoltázsát csókolgatta, a fülébe suttogott. A nő megborzongott, s sietősen kapta magára a levetett ruhadarabokat. Az ősz  toporzékolva követte, s amerre elhaladtak, mindenhol vörössé váltak a levelek a fán. 

A hétvégére teljesen beborult az ég. A szürke, néhol fekete felhők éjszakai sötétséget borítottak a tájra. Az ősz meglepve látta, hogy a nő mégsem rosszkedvű. Dudorászva pakolt bele mindenfélét a kosarába, és pici autójával elindult,  fel  a hegyen lévő víkendházába. Az apró kert tartogatott némi meglepetést. Sütőtök lapult meg a nagy levelek alatt, s a diófa is bőségesen telepotyogtatta termésével az alatta lévő kerti asztalt. A nő mindent leszüretelt, amit lehetett, falevelet gereblyézett,  rendet tett az apró kertben. Mivel kimelegedett, egyre több ruhát vetett le magáról, amit a vén ősz mosollyal nyugtázott. Na, tudtam, hogy sikerülni fog! Nem tud elleállni a szépségemnek!-susogta öntelt magabiztossággal. A nyitott ajtón át követte a nőt a házba, aki biztos kezekkel gyújtott be az pici kályhába, amin vizet melegített magának.  Az apró fürdőszoba azonban jeges hideget árasztott magából. Vastag törölközőbe, és fürdőköppenybe burkolózva sietett be a hálószobába. A kujon ősz,  dühében  a zsalugátert csapkodta, és a padlás tartógerendáit nyikorgatta. 

Reggel szinte myoma sem volt a tegnapi gondosan elvégzett munkának. Újabb hatalmas  kupac  falevél várt , hogy összegereblyézzék, s újabb adag dió várt felszedésre. Az idő szokatlanul meleg volt, szinte tavaszias. A  nő apró dresszruhát vett fel, élénk pinket, ami sehogysem illett bele az őszi színekbe. Mégis sikerült vágyat lobbantania. Előhozta a garázs mélyéről a napozóágyat, és kéjes nyújtózkodással végigfeküdt rajta. Ezt, pont ezt remélte a szakállas ősz! Óvatosan közelített a még  nyári barnaságot őrző idomok felé, és lágy, langyos szellő formájában simogatni kezdte azokat. A diófáról pár kósza levél a napozó hajára hullt. Az ősz nem mozdult. Dehogy tette, hiszen tudta, egy nagyobb lélegzet, és a lány beburkolózik. Finoman simított végig a bokáján, a térdére napfénykoszorút font, a combjai belső oldalára apró katicákat helyezett, amik  leheletfinoman csiklandozták a bársonyos bőrt. A köldökébe a varjúháj vörösen izzó virágát helyezte el, s dobott felé néhány barnuló diólevelet, majd felfelé haladva a domborulatok közé szórt néhany haloványrózsaszínű japán szellőrózsát. Ajkát sommal színesítette, csipkével bekente, s a szétnyilt ajkak közé kökényt helyezett. Arcára vörös szőlő levével pírt varázsolt, s hajába tollborzfűt rejtett.  Elégedett volt a végeredménnyel. Boldogan csodálta, mikor is gúnyos kacajt hallott meg maga körül. A nyár kacarászott egy bokor mögött elbújva. Te meg mit keresel itt?-kérdezte az ősz felháborodva. Ó, te szenilis vén kujon! A te műved ez, te, te félkegyelmű! Becsaptál. Ismét. A szerződésed megint simlis volt.  Vagy nem te írtad bele, hogy köteles vagyok visszatérni? Csak most mint indián nyár. Mennyivel is szebb név a vénasszonyok nyaránál! De most megfizetsz a csalárd paktumért. Időkorlátot nem írtál. Így most az indián nyár egy délutánig tartott. Köszönj el a lánytól. Többé nem fog örülni neked. - sugározta kaján mosollyal , és egy utolsó fényes felragyogás után eltűnt. Az ősz magába roskadva nézett a lányra, aki az utolsó napsugár után sorra vette magára a melegebb ruhadarabokat. 

Reggel mindent a helyére pakolt, lezárt, bezárt, és kis piros autójával hazaindult. A városba érve lassan haladt el a piac mellett. Egy idős néni  mézet árult. Gyorsan leparkolt, és izgatottan kérdezte: tessék mondani erdei mézharmatmézet is tetszik árulni? Igen kedveském, még maradt egy kis üvegnyi adag.-felelte a kedves arcú néni. A lány, mint egy kincset, úgy szorította magához a barnás színű szerzeményt. Vett még őszi körtét, és barackot, meg narancsteát is.  A  lakásban jó meleg volt, mégis sarkig tárta az ablakokat. Míg a teavíz felforrt, a szemben lévő parkot csodálta. A vörösesen lenyugvó napot, amint mesebeli fóliát húz a már halott falevelekre, melyek lehullván meleg avartakaróval örvendeztették meg a bogárvilágot, s adtak menedéket több süncsaládnak. Az előbb szerzett mézzel megédesítette a teáját, dióskekszet rakott kis tálcára, és visszasietett az ablakhoz. Még időben ahhoz, hogy a lassan távolodó vén ősz halhassa a halkan suttogott mondatot: De szép is ez az ősz!

Perzsi.•  2022. szeptember 17. 12:00

Az ellenőrző

 A hirtelen jött vihar feketévé varázsolta az égboltot. Beth munkából igyekezett hazafelé, s még az égi áldás előtt sikerült bemenekülnie az általános iskolába.A sötét folyosón viszonylagos csend honolt. Néha megtörte egy-egy ajtócsapódás, vagy egy kiszűrődő nevetéshullám.  Tanítás lévén a folyosón  nem égtek a lámpák. Takarékoskodtak. A majdnem koromsötétben csak az tudott tájékozódni, aki ismerte a terepet. Korán érkezett. Még jó negyedóra volt hátra a kicsengetésig, mikor is véget ér majd a harmadikos csemetéje számára az utolsó óra. Lassan sétálgatott a folyosón, a régi tablóképeket nézegetve. Nem találta a saját osztályának a tablóját, s ez szomorúsággal töltötte el. Megpróbálta felidézni azokat az éveket. Majdnem húsz év telt el azóta, mióta ebből a suliból elballagott. Emlékeiből egy felcsattanó hang térítette vissza a valóságba. István bácsi, aki anno technikát tanított a fiúknak, állt a lépcsősor tetején, ami az első emeletre vezetett. Ez a lépcsősor sok mindent "látott, hallott" már, de ilyent tán még nem... Mit csinálsz te ott lent? Miért nem vagy az osztályban? Hozd ide az ellenőrződet!-dörrent rá Bethre, majd valami zajt hallván elsietett a másik irányba. Még mielőtt magához térhetett volna a meglepetésből, kicsengettek. Türelmetlenül toporgott a tanterem ajtaja előtt, csemetéjét várva, aki utolsóként lépett ki az ajtón. Siessünk, most csitult az eső, nem fogunk elázni hazáig! Már majdnem az iskolakapuig értek, mikor az ismerős hang feldörrent a hátuk mögött: Nem felejtettelek el!Nem adtad ide az ellenőrződet, hát küldd be apukádat! Beszédem van vele!-vetette feléjük a tanárbácsi, majd elsietett. Bethnek esélye sem volt tisztázni a helyzetet. Fia kérdő tekintetére csak annyit mondott:majd otthon. Nem jutottak el hazáig, a vihar újult erővel csapott le a városra. A nagyszülők házáig jutottak. Megszárítkoztak, teát ittak, s elhelyezkedtek a kényelmes fotelban. Ekkor Beth  elérkezettnek látta az időt, megszólalt. Jut eszembe apu! István bá kéri, hétfőn menj be hozzá a suliba, beszélni akar veled! Vidd az ellenőrzőmet is, megrovásban akar részesíteni. Valahol még biztosan megvan a szekrény mélyén. Az apa pillantása magáért beszélt... Meggárgyultál édes lányom? Mit hordasz itt össze?-  Komolyan mondom. A vaksötét folyosón vártam a fiam, a tanárbá, gondolom régi emlékei alapján beazonosított ,s mivel nem az osztályteremben tartózkodtam, meg akart róni. Írásban. Nem adtam át az ellenőrzőmet  hát bekéretett téged. Na ne szórakozz velem!-mondta az apa még mindig hitetlenkedve. Rendben. Megkeresem az ellenőrzőmet, vagy veszek újat, s majd meglátod az intőt. Most már direkt ragaszkodni fogok hozzá.Megúsztam 8 évet beírás nélkül, végre tudni akarom, milyen érzés...


Az ellenőrző előkerült, csak átadni nem volt mersze, így a mai napig intő nélkül maradt...

Perzsi.•  2022. szeptember 11. 12:30

Néma sikolyok

Pásku Erzsébet:

Néma sikolyok (WTC)

*

Azon a napfényes keddi napon,

sok élet múlt egy araszon,

ártatlan, csak élni vágyó lelkek,

hittek egy bűnös nemzetnek.


Életük csak részvény volt a tőzsdén,

s már Isten előtt állnak, pőrén,

de reánk maradtak a hangok,

velőtrázó, néma sikolyok.


2022.09.11


Perzsi.•  2022. szeptember 8. 13:27

A pöfeteg

Perzsi. novella:

A pöfeteg

*

 Az iskola környéke hangos volt. A tanulók felszabadultan özönlöttek ki a kapun. Elvégre itt a várva várt őszi szünet! 

Az iskolatáskák tompa puffanással landoltak a játszótér bejáratánál.Ti mit fogtok csinálni a szünet alatt?- kérdezte élénken a nagyra nőtt kamaszfiú a nála öt évvel fiatalabb  ismerősét, Hencit. Nem tudom, majd megbeszélem anyuval. Most elindulok az ovihoz, anyu már biztos ott van, ilyenkor szokott az öcsémért menni. Lassan haladtak. Annyi érdekes dolog vonta el a figyelmüket az útról! Kavicsok, csigák, csúzlinak való fadarabok, madarak... Az ovihoz érve ismét feltették a kérdést. Mit fogunk csinálni a szünetben? Megbeszélem anyukáddal Wolf, úgy jó lesz?-kérdezte  Bess. Jó, de anyu még nincs itthon. -felelte a kamasz. Megvárjuk a játszón, felelte az anyuka. Mikor Gi megérkezett, csak kapkodta a fejét, akkora volt a hangzavar. A két nagyobb fiú számtalan ötlettel állt elő. Menjünk a fővárosba, az állatkertbe! Nem rossz ötlet, de az idő már hűvös hozzá. -felelték az anyák. Akkor menjünk ki a rallyra!- javasolta Wolf. Gondolkozz picit,  Henci ugyan már nem olyan pici, de A10-es még igen. Alig 5 éves. A nagyfiú mérges lett. Akkor menjünk nélkülük!-mondta, szinte toporzékolva. Egy szem gyermekként hozzá volt szokva, hogy teljesítik a kívánságait. Most azonban nem járt sikerrel. Gi elszomorodva szólalt meg. Próbálj meg néha alkalmazkodni. Ha nem sikerül, akkor itthon maradunk. Végül abban egyeztek meg, hogy másnap, nem túl korán, 9 órakor találkoznak a téren. Egy kisebb túrát terveztek a kék túra útvonalán. A kamaszfiú egy szót sem szólt senkihez, nem is köszönt senkinek. Minden erejével igyekezett elrontani a kirándulást. Azonban pár km megtétele után, az erdő szépsége, nyugalma, őt is magával ragadta. Önfeledten szaladgáltak a gyerekek, bogarakat, érdekes formájú pici kavicsokat, botokat gyűjtöttek. Egy szalonnasütést is tervbe vettek, már ha nem ered el az eső. Komótosan rótták az utakat, mikor is Gi felkiáltott. Nézzétek csak! Ott a dombos részen egy szép nagy pöfeteg gomba virít. Fogjátok meg a hátizsákom, érte megyek. Ez elég lesz kirántva, mind az ötünknek!- rikkantotta izgatottan, s neki is iramodott. Ebben a pillanatban,  egy autó motorzaja törte meg a csendet. A keskeny ösvényen, a hátuk mögött közvetlenül , megjelent az erdészet dzsipje. Négy megtermett ember ült benne. A sofőr lefékezett, feltépte az ajtót, s a köszönést is mellőzve a pöfeteg felé indult. Mikor ezt Gi észrevette, rákapcsolt. Ő jobbról futott a gombáért, az erdész pedig balról. A többiek pedig néma csendben, szájtátva figyelték az abszurd versenyt. Végül az erdész nyert, fél méterrel megelőzve Gi-t. Rá sem nézve,  az orra előtt csavarta ki a földből az ízletes csemegének valót, majd ruganyos léptekkel igyekezett vissza a  dzsiphez. Beült, s lassú tempóban elhajtott a kirándulócsapat mellett. Ahogyan elhaladt mellettük, látták a bent ülők széles mosolyát. Gi a gomba hűlt helye mellett a földre rogyott, s hosszú percekig csak nézett maga elé. Fia hangjára eszmélt fel. Anya, nem megyünk tovább?-kérdezte Wolf. Ekkor Gi feltápászkodott, s annyit mondott: ezt a pofátlanságot! És pont az erdészek! Az eszem megáll! Keserű szájízzel folytatták tovább az útjukat. A kijelölt szalonnasütőhöz érve úgy döntöttek, nem gyújtanak tüzet, nyersen eszik meg amit hoztak. Császárszalonnát, vöröshagymát, kenyeret. Döntésük helyes volt, hisz mint utólag kiderült, tűzgyújtási tilalom volt érvényben.

Így esett, hogy a gombaszüret elmaradt, de a történet fennmaradt.


2022.09.08


Perzsi.•  2022. szeptember 6. 14:40

Hogy nyerjek csatát?

Isten, te ott a magasságosban, 

mit vársz tőlem, a gyarlótól?

Fohászim küldtem, írásban, dalban,

s nincs válasz az alkotótól.

*


Mit mondasz? Figyeljem a jeleket?

Keressem fűben, felhőben?

Követem hát az esőcseppeket,

merre visz útjuk a rengetegben.

*

Bocsáss meg, kérlek,de hogy gondoltad?

Túl sokra tartottál engem,

az enigmát feltörhetetlenre kódoltad,

így nem sikerül csatát nyernem.


2022.09.06


Megjegyzés: elnézést kérek a szettördelt sorokért, de újabban katasztrófa a blogban verset szerkeszteni.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom