Végtelenül

Paula.S.Tizzis•  2015. február 17. 09:58

Bőrünk közt nedvesen
feszül a semmi-táv
formákká tapadnak a cseppek,
lélegezz be, lélegezlek…
Sóhajt a csend, ahogy
magába ölel téged,
irigyen nézem,
áldom a léted.
Hajts magadra némán,
s majd holtomiglan védlek
létezésünk múlásával
semmi…semmi nem ér véget.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Paula.S.Tizzis2015. február 18. 08:10

@1968: köszi Attila:-) @armageddon: Pirulós smiley @skary: köszönöm, hogy nálam időztél:-))) @BakosErika: Köszi Erika:-)

BakosErika2015. február 17. 18:57

Jaj, de szép...

skary2015. február 17. 15:02

OK :)

Törölt tag2015. február 17. 12:52

Törölt hozzászólás.

19682015. február 17. 10:42

"létezésünk múlásával
semmi…semmi nem ér véget."

Hát, az igazi szerelemben nem, bizony