Vágy-szonett

Mikor már nem vágyod annyira csókom,

szemtüzed elillan testem vonalán,

mosolyod csak kiéhezve falhatom,

veled-gyönyöröm szép lassan...tovaszáll.

Szárazra ég mára hangtalan torkom,

sok apró ér reped szívem oldalán,

magamat belőled fájón kibontom,

fájdalmam tán, csak Istennek mondanám...

Csendben tűröm múlásod ízét számban

- Mi lett volna ha, ( sósan rágom magam)

szerelmünket gyermekként óvtuk volna...

Csendben égek, oly reményvesztett lázban,

mégis újra várom, hogy tüzed lássam,

... tán végleg szíved szívembe maródna...