Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Utolsó vajúdás
Paula.S.Tizzis 2018. május 24. 09:42
Bennem a gyűlöleted, alázásod
rajzolt egy képet,
és feledésbe temetett minden
valaha szépet.
Szívem pillanataiba rejtett csoda,
a bennrekedt szavak
belülről fogyasztanak, évekig
temettél, és én magamba halmoztalak...
Nem most veszítettél, már az
első másra-vágyódásnál, hol
szerelemet méltatlanul, sárig tiportál.
Sok esélyt kaptál, kincsed volt
mely ujjaid között pergett
egészen lábad alá, s a szívem
sziklává dermedt, parittya híján
a falak égig értek, s mi az ellentétes
oldalon maradtunk végleg...
S bár próbáltál élesen-nyálasan
dühből megigazulni, úgy érzem
magunkat ki kellett vajúdni...
Paula.S.Tizzis2018. május 25. 23:01
@Törölt tag: Köszönöm.
Törölt tag2018. május 25. 14:23
Törölt hozzászólás.
Paula.S.Tizzis2018. május 25. 09:06
@Steel: Ne viccelj, nem győzlek csodálni a finomságodért, érzelemgazdaságodért. Szeretettel ölellek! @skary: Hát ez az vóth :-) @BakosErika: Köszönöm Erika!
BakosErika2018. május 25. 06:17
Szebb napokat...
A vers jó.
skary2018. május 25. 04:05
nehéz szülés vóth látom :)
Steel2018. május 24. 21:41
És ilyenkor leng az a kalap, az a.bizonyos de nagyon. Talán ide kellene elérnem az érzések fokán...ahogy írtad fentebb tiszta, és igazi költészet szaván.
Törölt tag2018. május 24. 11:55
Törölt hozzászólás.
Paula.S.Tizzis2018. május 24. 10:59
@Törölt tag: evriting olrájt te kis tapintatos ;-) Puszi!
Törölt tag2018. május 24. 10:49
Törölt hozzászólás.