Utolsó vajúdás

Paula.S.Tizzis•  2018. május 24. 09:42

Bennem a gyűlöleted, alázásod 
rajzolt egy képet,
és feledésbe temetett minden
valaha szépet.
Szívem pillanataiba rejtett csoda,
a bennrekedt szavak
belülről fogyasztanak, évekig
temettél, és én magamba halmoztalak...
Nem most veszítettél, már az 
első másra-vágyódásnál, hol
szerelemet méltatlanul, sárig tiportál.
Sok esélyt kaptál, kincsed volt
mely ujjaid között pergett
egészen lábad alá, s a szívem
sziklává dermedt, parittya híján
a falak égig értek, s mi az ellentétes
oldalon maradtunk végleg...
S bár próbáltál élesen-nyálasan
dühből megigazulni, úgy érzem
magunkat ki kellett vajúdni...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Paula.S.Tizzis2018. május 25. 23:01

@Törölt tag: Köszönöm.

Törölt tag2018. május 25. 14:23

Törölt hozzászólás.

Paula.S.Tizzis2018. május 25. 09:06

@Steel: Ne viccelj, nem győzlek csodálni a finomságodért, érzelemgazdaságodért. Szeretettel ölellek! @skary: Hát ez az vóth :-) @BakosErika: Köszönöm Erika!

BakosErika2018. május 25. 06:17

Szebb napokat...
A vers jó.

skary2018. május 25. 04:05

nehéz szülés vóth látom :)

Steel2018. május 24. 21:41

És ilyenkor leng az a kalap, az a.bizonyos de nagyon. Talán ide kellene elérnem az érzések fokán...ahogy írtad fentebb tiszta, és igazi költészet szaván.

Törölt tag2018. május 24. 11:55

Törölt hozzászólás.

Paula.S.Tizzis2018. május 24. 10:59

@Törölt tag: evriting olrájt te kis tapintatos ;-) Puszi!

Törölt tag2018. május 24. 10:49

Törölt hozzászólás.