Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szenvedélyek mosolyában
Paula.S.Tizzis 2015. február 25. 15:39
Néha feszít a düh,
a hétköznapi harcok.
Máskor alélva
olvadok karjaid alatt,
nem tudom mi választ el,
s mi rombol falat.
Magunkra nézek kívülről,
mikor ordít a kudarc,
tombol a tesztoszteron,
lenyugodva csak ámulok,
hogy miért is hagyom.
Apró dolgok, építene
a tolerancia belőlünk
hegyet, hagynunk kéne…
kéne mosolyogni az egészen,
hisz Te és én, mint két
taknyos gyerek.
Már nem tudom mivégre
- nem keresem okát- ,
de megszerettelek...
Ez nem múlik, nem gyengül,
olthatatlanul lobog,
és Te meg én…hmm
ezek a buta csaták…csak pár
felejthető, felesleges dolog.
Paula.S.Tizzis2015. február 26. 20:29
@Clien03: @BakosErika: Köszönöm :-)
BakosErika2015. február 26. 05:50
Jó vers, nagyon tetszett. :)
Törölt tag2015. február 25. 20:40
Törölt hozzászólás.
Paula.S.Tizzis2015. február 25. 20:38
@skary: kiragadtad a lényeget, látom:-) @Ametisz: Köszönöm szépen:-)
Ametisz2015. február 25. 19:47
A közvetlenségével hatol a szívbe a mondanivaló! Nagyon jóó!
skary2015. február 25. 19:12
úú alélvaazlönnejóóó :)
Törölt tag2015. február 25. 17:13
Törölt hozzászólás.
Paula.S.Tizzis2015. február 25. 16:49
@capuccino: A tolerancia a szimbiózis egyik alkotó eleme, mint ahogy a hiánypótlás is a szerelem része...hiszen ezért vágyódunk annyira megtalálni a másik felünket, magunkat...Köszi Alex a gondolatokat :-)
Törölt tag2015. február 25. 16:18
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2015. február 25. 16:17
Törölt hozzászólás.