Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mennyei vallomás
Paula.S.Tizzis 2021. február 28. 22:00 olvasva: 127
Isten szagú most minden,
a hajam, a ház , bőrömön érzem
,ahogy lépted a szobán suhan át.
Pihéid hófehérre mosnak,
s némán pihegek oltalmad alatt,
mi bűnöm volt, mind temetve maradt.
Szárnyaid alól kikukucskál egy lélek,
hamvadó tüzével, kapaszkodik Beléd
Veled-bújva semmitől sem félek,
végtagok nélkül is elkúsznék Feléd.
A vázában a virág, a Te illatodat ontja,
magamban hordozlak,- mint anyaméh
a csodád- a bennem rejlő alakod
testem büszkén öleli át…s kibontja.
Mégis te fonsz körbe, s ölelsz féltőn
,mint szerelmes, tenyeredben tartasz,
s én tétlenül „tűröm” hogy szeress,
szívem kuporogva hálát fogalmaz.
Néha fáj a tudat, hogy gyarló vagyok
és gyenge, mégis hogy szerethetsz TE?
Isten szagú most minden,
az erdő, a mező, a világ,
csak egyet tudok bizton,
szívem csak Téged Imád!
Szeretettel: Lányod
Paula.S.Tizzis2021. március 2. 20:12
Köszönöm Nektek! :-)
Törölt tag2021. március 2. 14:59
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2021. március 1. 19:36
nagyon jó
"Isten szagú most minden,
az erdő, a mező, a világ,"
skary2021. március 1. 06:38
ámen :) üdvözlégymárija :)