Mennyei vallomás

Paula.S.Tizzis•  2021. február 28. 22:00  •  olvasva: 127

Isten szagú most minden,

a hajam, a ház , bőrömön érzem

,ahogy lépted a szobán suhan át.

Pihéid hófehérre mosnak,

s némán pihegek oltalmad alatt,

mi bűnöm volt, mind temetve maradt.

Szárnyaid alól kikukucskál egy lélek,

hamvadó tüzével, kapaszkodik Beléd

Veled-bújva semmitől sem félek,

végtagok nélkül is elkúsznék Feléd.

A vázában a virág, a Te illatodat ontja,

magamban hordozlak,- mint anyaméh

a csodád- a bennem rejlő alakod

testem büszkén öleli át…s kibontja.

Mégis te fonsz körbe, s ölelsz féltőn

,mint szerelmes, tenyeredben tartasz,

s én tétlenül „tűröm” hogy szeress,

szívem kuporogva hálát fogalmaz.

Néha fáj a tudat, hogy gyarló vagyok

és gyenge, mégis hogy szerethetsz TE?

 

Isten szagú most minden,

az erdő, a mező, a világ,

csak egyet tudok bizton,

szívem csak Téged Imád!

 

 

Szeretettel: Lányod

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Paula.S.Tizzis2021. március 2. 20:12

Köszönöm Nektek! :-)

Törölt tag2021. március 2. 14:59

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2021. március 1. 19:36

nagyon jó

"Isten szagú most minden,

az erdő, a mező, a világ,"

skary2021. március 1. 06:38

ámen :) üdvözlégymárija :)