Kiolvadva

Paula.S.Tizzis•  2013. november 13. 13:58

Kiolvadunk egymásból, ahogy

jégkocka a száj-melegben,

szíved illata még hozzád vonz,

mosoly-képed is meg-meglebben…

de nyugszik a pulzus, és tompul

szívem moraja, hamu lesz a tűz,

de emlék pora lágyan hozzád űz.

Tántorgok mindig rád-éhesen, vérem

hajt és innék belőled vadul, mint

eltévedt vándor vágyón, de szótlanul…

már tudom, e kút engem nem csillapít,

csak itat, s ha vödrét fel nem húzom

többé…tán majd új utat mutat…

 

 

(2011.) 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

szalokisanyi12013. november 27. 08:55

Gratulálok! Üdvözletem: Sanyi

Paula.S.Tizzis2013. november 21. 08:35

Köszönöm, hogy olvastatok:-)

Ernest2013. november 13. 20:26

Bocsi, most látom hogy 2 éves... (wasntme)

Ernest2013. november 13. 20:23

Tetszik, egyre szebben írsz!

csillogo2013. november 13. 20:16

Olvastalak kedves Paula - szép vers!

Paula.S.Tizzis2013. november 13. 20:01

Köszönlek benneteket:-) Igen, Pista...:-)

emberpista2013. november 13. 19:19

Szerintem Te már megtaláltad az új utat.!Gratulálok versedhez:pista

zotya682013. november 13. 16:17

ez efféle érzések "írják" a legjobb verseket...

Törölt tag2013. november 13. 15:18

Törölt hozzászólás.

Steel2013. november 13. 14:54

Nehéz szavakat találnom...
Csak sóhajtok, és gratulálok.

Molnar-Jolan2013. november 13. 14:47

"innék belőled vadul, mint
eltévedt vándor vágyón, de szótlanul…
már tudom, e kút engem nem csillapít,
csak itat,..."

szép vers.

baramara2013. november 13. 14:31

szomorúan szép...

skary2013. november 13. 14:22

nah?

Törölt tag2013. november 13. 14:06

Törölt hozzászólás.