Interjú velem

Istennel beszélgettem ma este, miközben mentem a házi tejért….egyszerűen leszólított,  ezen a letisztult téli estén.  Nem tudom, honnan gondolta, hogy alkalmas nekem ez az időpont, de mégis mit tehettem volna…?

Épp siránkoztam magamban, hogy milyen szerencsétlen az életem, blablabla…mikor belém karolt, és megkérdezte:

-       Tudod-e miért alakult így az életed?

-       Már hogy a fenébe ne tudnám…

-       Sajnálom, hogy ezeken keresztül kell menned, de hidd el, miattad történnek a dolgok.

-       Á, igen, tudom, vannak hibáim, és vétkeztem is, no de azért ez túlzás!

-       Ez nem egy büntetés, csak egy út, ami rád vár, és végig kell rajta menned. Egyszerűen értéktelen dolgok hajszolása töltötte ki a napjaidat, s bár tudom, hogy a mindennapi küzdés miatt tetted, mert a pénz szerinted nagy úr, de, miért nem hittél bennem?

-       Hittem, mindig. Na jó, nem mindig, de ezt Te is tudod. Volt egy kis kihagyás, mikor magadhoz hívtad az alig 46 éves édesanyám, de visszataláltam hozzád.

-       Valóban? Akkor miért nem azzal törődtél, amit a szíved diktált? Én a többit megoldottam volna, ahol szeretet van, jólét is van…

-       Khm…nem hinném, hogy az anyagi dolgok maguktól megoldódnak!

-       Tényleg, hányszor jött a hónap végén, a legváratlanabb pillanatokban, egy olyan fotózás, amiről halvány sejtelmed sem volt, hogy talált meg? Vagy kérdezzelek inkább a talált pénzekről? Talán véletlen volt?

-       Nem…igen…emlékszem. Már majdnem megszoktam, hogy mindig történt valami csoda, de erre nem mertem alapozni.

-       Küldtem neked valakit, hogy tanulj. Tanuld meg azt, amit Ő tud, és segítsd az útján. Nem láttad, miért járt nálad? Nem láttátok egymás szívét…

-       Igen, elvakított valami…

-       Az az igazság Zsuzska, kicsit kifordultál magadból, rád sem ismerek…gondolkozz el azon, hol is van az a régi, kedves, életvidám, szeretni nagyon tudó, szeretetreméltó lány? Elvesztél valahol félúton a jó anya akarok lenni, és mindent megteremteni, és szembeszállni a világgal való projectben.

-       Igen tudom. De az idő kerekét nem lehet visszafordítani, a dolgokat meg nem történté tenni.

-       Persze, hogy nem :-)  De hinni lehet abban, hogy minden jóra fordul, hinni magadban, hinni a gyermekidben, és hinni bennem.

-       (Sóhaj)

Következő pillanatban már vissza is szállt a szívembe, és én mosolyogva nyitottam be a kis házam kapuján, tudván a legszebb ajándékai várnak rám otthon türelmetlenül, Szasza és Gábriel :-)