Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hibátlan
Paula.S.Tizzis• 2014. január 17. 22:28
Vajon hall engem, mikor kínt sírok,
törölve csatakos arcom?
Vajon látja, miként
vívom mindennapi harcom?
Kezét fonja-e szívem köré, és
emelne magasba,
hogy tenyerén élve,
léte belém is hasadna?
Igen, ott él benned, és bennem is
és mikor a hited oly kétes,
hidd el, nem Ő hibázik,
hanem a világ az, aki vétkes!
mezeimarianna2014. január 18. 17:45
bár így érezném, de tudom nem vagyok tökéletes ...
pisztrang2014. január 18. 11:39
Hibátlan...? Vagy mégsem...? Szép vers :)
BakosErika2014. január 18. 11:21
De szép és igaz! :)
Törölt tag2014. január 18. 10:40
Törölt hozzászólás.
judit.szego2014. január 18. 08:28
Nagyon szép vers!
Paula.S.Tizzis2014. január 18. 08:18
@1968: Attilám, köszönlek:-) @baramara: Köszönöm:-) @beam: Én is küldök egyet Neked, és köszi @skary: :-) @Mamamaci40: Imádom a brummodat:-) @petruchio: szerintem nem lehet...de néha az ember elbizonytalanodik, tudom... @Sea: Köszönöm szépen:-) Ölellek benneteket!
Törölt tag2014. január 18. 07:25
Törölt hozzászólás.
petruchio2014. január 18. 06:34
Nekem elszomorító, hogy soha semmiben sem hibás...pedig ő teremtett minket és a világot ilyennek.....nem lehet, hogy mégis volt valami apró hiba a teremtésben?....(bocs)
Mamamaci402014. január 18. 05:44
brumm!
skary2014. január 18. 05:23
jah
beam2014. január 18. 05:20
Ölelésem!
baramara2014. január 18. 00:45
Az bizony! :))
Ölellek!
Törölt tag2014. január 17. 23:16
Törölt hozzászólás.