Hamis vágyak

Tán vágyod elhálni szerelmünk,

létünk bíbor-tűz tornácán, hogy

foganjon újabb vágy, miből élünk…

Megélni csodát, szív zúz-moraját

összenőve eggyé gyúrva létünk,

miként szelíden egymásba érünk…

De csak percekké fajul majd a világ,

hogy aztán szenvedést kínálva

nap-nap után álmodj újabb vágyat,

örökös éhséggel lépdelj a jelenbe,

majd szerelmes emlék-viasszal

lezárva magad, élj tovább

 

a  talmi végtelenbe…

 

(egy film hatására...)