Hajtások

Paula.S.Tizzis•  2015. január 27. 10:09

Ahogy apró ráncaid görbéin
ível íriszem táguló nyoma,
nevetve olvadsz belém,
s leszek szíved test-otthona.
Kínálva nyújtott sóhajom
falod, mint utolsó vacsorád,
lelkünk eggyé ringatom
szomjazom ajkad mosolyát.
Mozdulatod úgy ivódik belém,
ahogy ág hajtott ki a fából.
arra mennék, merre te mégy,
csak veled törjek ki a mából.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2015. január 30. 20:36

Törölt hozzászólás.

Torpilla31812015. január 28. 08:05

Póleszmim!!! Ez nagyon szerelmes vers!!! Nagyon tetszik!!! Cuppp!!! :))

Paula.S.Tizzis2015. január 27. 21:40

Köszönöm, hogy olvastatok:-)

skary2015. január 27. 12:04

óóóóóistenemmm :)

Bugatti3502015. január 27. 11:04

...nagyon kedves és szép szerelmes vers! Örülhet majd azaz ember, akihez íródott! :)

Molnar-Jolan2015. január 27. 10:14

Gyöngyszem!

szederfalu2015. január 27. 10:12

óóó, az a szerelem :))