Égig érő imák

Mi ajkadról szakad, 
az Úr meghallja azt.
De szíved mélyen 
mi csendben lapul,
Atyád azért is óvón lenyúl. 
Nem hagyja bajban gyermekét
csak hívjad, és fogjad kéz kezét.
S mi most térdre kényszerít,
nem szégyen az, hisz felemel,
kérdő szavad felszáll hozzá
és gyönyörű válaszra lel.
Lélekből gyökeredzik a szó,
s ahogy kúszik dombon, hegyen át,
úgy ölel Isten a szívére 
minden égig érő imát!