Bennem élsz...(Édesanyámnak)

Miként belélegzem a friss levegőt, ahogy
dobbanásim éltetnek napról-napra,
úgy vagy benne minden pillanatba.
A beszűrődő fényben, a felszálló porban,
egy reggeli mozdulatban, egy mosolyban.
Élsz, mert emléked boldogít, s továbbadom
a gondolataid.  S miként unokád kacag, és cserfel,
lényed új életre kel. Én voltam a gyermek,
s te a legjobb anya, mára fordult a szerep,
gyermeki létem, anyaként lebeg. Te föntről
mosolygsz, hisz ismerős a kép, a lázongó tini
és a dacos anya, de kisimulnak az álmok, s
úgy leszünk mi egyek, ahogy csepp a vízzel,
szép szóval, és legszebb igaz hittel.
 
Fogd a kezem, az övékét én fogom,
maradjanak az álmok a miénk, ott
találkozunk  te, meg én.  
Egyszer, - remélem jó sokára- , újra
gyermek leszek, s te a legjobb anya,
s nem búcsúzunk többé  soha…