Az Egyetlen

Nem azért, mert csak Te maradtál nekem

nem azért szeretlek,

Te mindig itt voltál, s mint elásott csontot

úgy kapartál ki a hitetlen magamból, s

lettem egy húsos fazék a kezedben.

Mit fazék? Kutyának az, a legízesebb falat,

vagy lassan kihűlt szén, mely csiszolatlan

de kapkodnak utána a világban, Te nem,

Te nem válogatsz. Legyek rothadó csont,

kopott, rozsdás fazék,  fekete szén pince mélyén,

mindegy, a Te kezedben leszek igazán Te.

Törhetetlen tükröd, megmentő jel a világ végén,

Benned merítkezik, mind ki igaz, s te leszel

a sok világtalannak az egyetlen vigasz.

 

Az Egyetlen!