Árva gyermekek

Paula.S.Tizzis•  2015. november 5. 13:45

Hamvadnak a cigarettavégek,

bennrekedt szavak némítják a csendet,

csak sóhajok szakadnak le vállunkról,

a fényes kőágyaitok felett.

Talpig karolunk egymásba,

sokan vagytok már odaát,

térdre rogyva kéne mondani,

az „ Isten tartson meg „ imát! 

Vajon számít nektek,  hogy jövünk,

vagy csak magunk nyughatatlan lelke lebeg?

Ti Isten országában éltek, de néha

mi is mellétek vágyunk,

 mi,  az árva gyermekek…

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2017. október 2. 16:01

istenfelé hamar, de jó lenne, vigyen már ebből a káoszból, ja :)

csp012017. október 2. 15:53

Nekem különösen a második sora tetszik:a csend némítása-mint a víz nedvesítése,a tél lehűtése.

csillogo2015. november 5. 20:58

Paula, ez nagyon megható...
Grt.

BakosErika2015. november 5. 14:41

...

Molnar-Jolan2015. november 5. 14:28

"Vajon számít nektek, hogy jövünk,

vagy csak magunk nyughatatlan lelke lebeg?"

A válasz várat magára, a versed meg nagyon jó.