Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A csend beszél...
Paula.S.Tizzis• 2018. július 13. 16:20
A csend most mormol, valami mantrát
halkan hallgatom fosszilis hangját.Vádló nyögések, kiáltások zúznak,az idő temet, terhe van a súlynak.Szemekben jó nem voltam...nem lehetek,keresztet cipelve ma is szeretek. Kit és hogyan, Istent vagy földit,mind, ki mélyről magasra fölvitt.Egy út úttalanná porlott bennem,emlék-balzsamát szívemre kentem.Törölt tag2018. július 19. 10:17
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2018. július 18. 15:31
Törölt hozzászólás.
BakosErika2018. július 14. 19:45
Nagyon szép, átérezhető vers.
Szeretettel olvastalak.
Rozella2018. július 14. 12:36
Merítés a mélyből... nagyon szép, érzékletes!
Törölt tag2018. július 13. 21:18
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2018. július 13. 18:19
Törölt hozzászólás.
Eleonora2018. július 13. 18:06
Hol az út úttalanná porlik, onnét gyalogol az ember, de az Út emléke végig, emelő sajgással segíti.
Torokgombócos, gyönyörű vers, nagyon megérintett!
skary2018. július 13. 17:56
aha emlékbabzsák :) az háá :)
szurkevirag2018. július 13. 16:51
Nem vagyok 100%-ig biztos magamban, de ha jól értelmezek, akkor fájhat. Fel is szisszentem az utolsó két soron.
Rám hatottál...
Törölt tag2018. július 13. 16:28
Törölt hozzászólás.