Paula blogja

A hála

A hála, amikor egyszerre vagy bent és kint, lent és fönt.

A hála az, amikor úszol és fürdesz, miközben mindvégig tudod, hogy száraz vagy.

A hála a végtelen hosszúság, és az illékony pillanat egyben.

A hála az, amikor adsz, de még szinte oda se adtad, már megérkezett a Te ajándékod- magadtól.

Mert a hála a szívedben lakik, nem tud vendégségbe jönni és egyszer csak hazamenni.

A hála benned van, mert Te magad vagy az.

Emlékezz hát rá Most…

Érzed az örömöt, vagy még mindig kerülgeted?

Élvezed a mai napod, vagy csak nézegeted?

Szereted-e arcod vagy csak szépítgeted?

És az életed?

Fogason az Egó

Gyerekként nézed a felnőtteket, miért hordanak súlyos kabátokat, nem érted őket.
Látod Édesanyádat, aki küzd benne, levenné, de nem meri.
Látod Édesapádat, aki hordja a sajátját, és úgy tesz, mintha büszke lenne rá, közben a szégyentől fűzi szorosabbra az övet a derekán nap mint nap.
Gyerekként ezt látod, és nem érted, de nem is zavar, mert Te játszol, engeded magadnak a játékot.
Aztán egy nap odaállnak eléd, és megkérnek szépen, kezdd el varrni a Te kabátodat, amit majd felnőttként viselhetsz úgy, mint ők.
És Te köszönöd szépen nem kérsz belőle...
De ők csak jönnek, és egyre kérnek, majd követeknek: igenis készítsd el a kabátodat, ami majd megóv és betakar a külvilágtól.
Annyira eleged lesz egy nap ebből, hogy jót akarnak neked a kabátjuk alól, hogy észre sem veszed, amikor egy dühös pillanatodban magad is varrótűhöz nyúlsz, és elkezded megvarrni a magadét, azzal a daccal, hogy úgyis különb lesz, mint az övéké, majd Te megmutatod nekik és mindenkinek.
Kamasz leszel, amikor készülődik a mű, büszkén, és kőkeményen viseled, ez a Tied, más, mint másoké, főleg nem hasonlít a szüleidére, éljen!
Aztán telnek az évek, és néha forgolódsz éjjel, ha senki nem lát, mert kényelmetlen a kabát, amit pont olyan félelemmel viselsz, mint Apa és Anya tette anno.Díszítgeted, ha foszlik, elhiszed, hogy szereted. Elhiszed, hogy ez a legbiztonságosabb, persze furcsán pislogsz a gallér mögül, ha valaki túl közel jön, nehogy belásson, nehogy beléd lásson. De legbelül mindvégig tudod, hogy a kabátod alatt van Valaki, aki semmi másra nem vágyik, mint hogy páncélkabát nélkül éljen nyugalomban, biztonságban, örömmel minden pillanatban. Amíg a kabátodba kapaszkodsz, nem tudod mindezt megtapasztalni, csak pillanatokra.Ha bátran fogod, és megköszönve az eddigieket fogasra akasztod, olyan könnyedén, mint amikor egy 3 hetes banánt kidobsz, ott terem mindaz, amire vágytál.…csak eltakarta a kabát.  Meglátod azonnal, hogy ha valaha féltél a meztelenségtől, az csak azért volt, mert félelmet láttál a szüleid szemében, akik nem merték soha levetni az ő kabátjukat.Megérted egyszer és mindenkorra, hogy soha nem akartak bántani azzal, hogy kérték viselj olyat, mint az övéké, csak nem tudták másképp megmutatni Neked, egyetlen kulcsa van örömödnek, a bátorságod, és az a végtelenül egyszerű laza mozdulat, ahogy fogasra akasztod, amiben már nem érzed jól magad.