Patus blogja
Esti vers
Madárdaltól volt élénk az este
és mily gyönyörű a naplemente
arany ágai a földre hajlottak,
boldogság tengert árasztottak
melyben lelkem megfürdött
magába szívva az örömöt
Szívem zsenge füves udvarán
virágok utolsó táncot járván
Összeölelkeztek, csókoloztak
szorosan egymásra csavarodtak
eme puha fekhelyre lehúztak,
s üde illatukkal betakartak
Kacsingattak a fénylő csillagok
a hold halványan rám ragyogott
Megannyi tücsök halkan mesélt,
ciripelték az altató zenét
Enyhe szellő gyengéden simogatott,
selymes kezével álomba ringatott!
Szívem dobbanása
Csak egy pillanat,
egy rezdülés..
Csak egy gondolat,
egy érzés..
Mélyen legbelül,
ahonnan indul
érzem szüntelenül,
nem csillapul!
Oh, szerelmes szívem
mily hevesen kalapálsz
majd kiugrasz belőlem
közben vadul kiabálsz
Egy hullámot indítasz
minek nincs akadály
mint lelkem tengerén
az örök dagály
Csendes szavaidat
csak egy ember hallja
Titkos mondandódat
a szél hozzá sugalja
Addig próbálkozol
míg Ő azt meg nem érti,
egy döntést hozol:
nélküle nem tudsz élni!
Csak egy másodperc..
csak egy rezzenés..
Tudom, hogy érzed
s már nincs menekvés
Hát hallgasd a dalt
éld át a ritmusát
Semmi mást nem akart
már hosszú időn át!
Miért téged hív?
ez egyszerű dolog:
Eme szerető szív,
csakis érted dobog!
Patus Zsolt
Hiány
A szinek szürkévé válnak
vége a mese szép világnak
Ketyegőm lasabban kalapál
s minden boldogság tovaszáll
Égető könnyeket érzek arcomon
Oh, mi ez a borzalom ?!
Ennyire még semmi se fájt
Szomorúság férge
mi szivembe lyukakat vájt
Boldogtalanság mérge
mit szenvedek, és hagyom..
Minden hang azt suttogja: "feladom!"
Mi mást is tudnék tenni ?
Nem lehet már megmenteni
Ezer keselyű mardossa lelkem
úgy érzem felfalnak elevenen
Véresre sírom két szemem
a padlóra vörös könny cseppen..
Az alak ki visszanéz a tócsából
mintha most ébredt volna holtából
Arcát szenvedés borítja
összes életkedvét elhagyta
Bőre halovány, tiszta fehérség
tekintetében tátongó üresség
Legbelül úgy érzem,
megszűnt már a létem
Ha csak arra gondolok:
nélküled semmi vagyok..
E két szó ordibál fejemben:
Hiányzol rettenetesen!
Patus Zsolt
Egyedül
Csak álltam az ablakba
és néztem a távolba
Üresség..
Ugyanaz kivül, mint belül
ez jár a fejembe szüntelenül
Sötétség..
Ekkor megláttam két embert,
nagyon boldognak tüntek mert
Szerelmesek..
A lány a fiút megcsókolta,
s szorosan karjaiba zárta
Mily kedvesek..
Szívem majd összeroppan
mitévő legyek kínomban ?
Szenvedés..
Csak az jár a fejemben
Hol van az én Szerelmem
Reménykedés..
A kedves pár már elhaladt
Nekem csak a magány maradt
Egyes-Egyedül..
Álltam tovább magamba
Belefulladva a bánatba
Reménytelenül..
Patus Zsolt
Nincs másra szükségem
Szép szemeddel nézz rám,
nézz szerelmesen
és nincs másra szükségem!
Fogd meg két kezem,
simogass gyengéden
és nincs másra szükségem!
Csókolj édes ajkaddal,
ne hagyd abba sosem
és nincs másra szükségem!
Ölelj magadhoz kedvesen,
szóríts engem erősen
és nincs másra szükségem!
Csak egyet kérek:
Maradj velem örökre,
Ennek az embernek
nincsen másra szüksége!
Patus Zsolt