Partfal

Kereslek,
kong csak kong a szó
a néma csendben
kezem még óvatlanul
néha szívedre rebben

kereslek
kötődsz, s kötöm még én is sorra
vágyfonalam
mégis mintha késő
fekete éjszaka volna

kereslek
itt vagy velem
majd iszonyú a messze

kereslek
könnyem pereg fakuló
gyöngyszemekre.

Gondoltam hagyom
hogy az alkonyat
az udvaron
árnyékot húzzon végig
fáradó arcomon

míg örvénybe húzott a csend
legbelül itt mélyen
végig kúszott a vágy
hallani apám
drága bölcs szavát

látni anyám arcát
s a kertet
ahogy bogarásznak
tesznek-vesznek

kapák gereblyék
ásók között

földszagot érezni
mely frissen öntözött

botladozni a szertehagyott
kosarak  cserepek

csámpás kerti cipők között

hallani hangjuk

élvezni a citromfüves tea
forró bögréből párolgó
fanyar illatát

ahogy a tavaszi szél
lépésről-lépésre
végig kísér
bejárja velem
a kert minden zegzugát


űzi az idő az álmom
érintésük hiába várom

hát ébredezem

udvar
csend
kerti pad

ti vagytok csak
ti vagytok csak

szívem zokogva felriad
arcomról hiába törlöm
a rám boruló szürkülő árnyakat.

Idegen vagyok itt

csak nézem
csendben arcod
szemed
kezed
arcodon a pírt
 
idegen vagyok
minden perc élni hív
 
tegnap és holnap
szívemben ott sajog
 
régi fantomok
és holnapi angyalok
 
idegen vagyok itt
régi angyalok
és
a holnap
vad fantomjai közt
 
állok a sarkon
 
arra eszmélek
hogy kihallik
amit dúdolok
 
nem történt semmi
 
tűnt életek
halálos holnapok
 
nem történt semmi
bármerre nézek
bármerre lépek
 

bűn
boldogság
bukás
 
bennem lüktet a dal
élek és meghalok.

Ma tőled karnyújtásnyira vagyok
aranyvesszők közt ágaskodok

hogy csókokkal perzseljem

arcod és homlokod

szélbe kiáltok - hallod?
fázós felhőkbe kapaszkodok
szembe fordulok
a szürke duzzadó Dunával

közel és mégis messze vagy
suttogva is megérted
régi édes
tűnt évektől epedve éhes
szerelem
didergő szívednek
ezúton küldöm
tüzes, szikrázó üzenetem:
boldog születésnapot
örökös kedvesem.

 
Bolondos fázós
édes remegős
hajnali derengésben
bánat temető tavasz
 
te csaló
kacéran riszálod
szívemben a vágyakat
lehet még minden
gondtalan
kacagó
ha szemedben
ölelés tüze támad
 
leheletedben
holnapok hóbortos
reménye látszik
 
véráram révülés
napforgós szédülés
frissen fakadó
perceknek áldozó
szerelmet kínál
tenyérbe simuló
 
életet játszik