Partfal

http://www.youtube.com/watch?v=sClRqH5wJxo&feature=related

Lelkemben fekete szörnyeteg lapul
Tudat alatt, ott mélyen legalul
rág, rág,
kínoz gyötrelmesen
karmát még behúzza
csendesen

Csak nézem,
nem tudom
űzzem-e,
félek
nem tudom
tűrjem-e?

Szemem, ha zárom
megelevenül az
álom,
reszketek, hogy
nevedet száz felé kiáltom
és mozgásba lendül a szörnyeteg
és az üvölti
veled,
veled,
veled.
és vért kíván
sebeket szaggat
hiába csitítom- maradj magadnak,
nyújtózkodik,
mozdul, hogy fusson
régi hűtlen,
hű
gazdájának
karjába jusson.

Kezemben
nincsen
semmi,
szívemben
nincsen
semmi,
lelkemben
ott a szörnyeteg,
azt akarja
Téged szeresselek.

Csókoddal takaróztam

karod volt vánkosom

vállad a bástyám

a bánat szívemen

mégis átoson

Ölelj, az út hosszú

ölelj,

felfalnak a napok

ketté törnek az éjszakák

hiába ötvöznek újra

a csendes hajnalok

Ölelj,

a dermesztő hidegben

fájdalom falka

ránk csahol

űzd el a magányt

szorítsd szívemhez

borongó homlokod

Egy percre állnék meg a hóesésben

egy percre, míg az utat befedi a hó

nyomunkat míg eltünteti

emlékeinket temeti

csak egy perc

míg táncolnak a pelyhek

keringőznek a késő esti fényben

majd észrevétlen aláhullanak

Hajadra, válladra,

újra,

újra

hófehér fátylat vetnek a múltra

hóesésben kedves

még sose láttalak

/2003/

virtuális züllés

amit mi itt

folytatunk ketten

rohan a reggel

miközben a konyhakés

könyörög

szelj velem

a porszívó hörög,

kályhám hidegen nyöszörög

s a kilincsen már ott a cekker

csak induljak el

egyszer

egyszer

de nem

mert verset kell írnom

szakadatlan,

a kályha marad,

s a gyűrött paplant

sem rázza fel senki,

a macska hiába nyávog

mert versek rohannak

magamtól magához