Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Anyámnak
mazsu• 2011. május 6. 06:26
Néha még ébren álmodom nekem szólsz szemeddel nézek szét az aranyosan fénylő dunai kertben hová nem léptél be egyedül sosem ha földre hullanak kora tavaszi szirmok rád gondolok titkos könnyeim virágkehelybe hullanak minden új növény bimbózó palánta kertünkön át cikkanó parányi madár ma tavaszt hirdet s én hajlott hátad már nem láthatom soha gyermek voltam vénen is gyermek és ostoba virágok fény illat és fellegeksegítenek sohasem felednikertedben időzőfáradt tekinteted.
kormanyossanyi2011. május 6. 07:57
Nagyon szép vers....
skary2011. május 6. 06:29
minden elmúlik...se maradnak a virágok, fény és illatfellegek....