Papzsa61 blogja

Elmentek ők... végleg...hiányoznak...

És már soha többé nem változnak.

Úgy maradnak emlékezetünkben,

Amint megélt közös életünkben...

Hogyha sírunk, magunkat sajnáljuk,

Mit elvesztettünk- gondolunk rájuk.

Nekik immár nem fáj a földi lét,

Meglelték a nyugalom idilljét...

Méltó olykor visszaemlékezni,

Milyen volt velük együtt létezni.

Mit őszintén itthagytak szívükből,

A legszebb örökség életükből..!

Lehunyom két fáradt szemem,

Édesanyám indul felém.

Érinteni mozdul kezem,

Szeretete árad belém...

Édesapám mögötte jár,

Megvéd minket dolgos karja.

Jó családfő és erős vár,

Minden gyerek őt akarja...

Szerelmem is előtűnik,

Gyermekemnek édesapja,

Érzésem tán sosem szűnik,

Bár nászunknak rég volt napja...

Lassan újra nyílik szemem,

Közülük már senki velem,

Fejem emléknek leszegem,

Megyek tovább, s könnyem nyelem...

Régi emlék olykor újra éled,
Ahogy kis családunk együtt kacag...
Voltak derűs órák, szabad nyarak,
De aztán nem könyörült az élet...

Hozott nekünk gyászt és bánatokat,
Hogy itthagyott, szerelmünkhöz nem méltó!
Távozása, mint egy sötét, mély tó,
Végleg elnyelt valós, s vélt titkokat...

Nem soká tudtuk egymást szeretni,
A sors nem adott, csak egy-két évet.
Aztán súlyos bajt küldött elébed...

Nem hozott aztán boldogságot semmi,
Apa nélkül maradt fiam, szegény,
Gyermekem! Most őt látom benned én...

Meglékelt emlékem

         -meséld csak el nékem:

Ha fájnak a vágyak

         -csak várlak, csak várlak...

Ha nekem kell mennem

         -ezt meg kell még tennem!

Ha veled mehetnék

          -a mennyben lehetnék...

És hallom a hangom

          -hogy dalommal vallom:

Azt , hogy szeretlek

          -és sosem feledlek!

Együtt kell lennünk

           -ez lüktet bennünk...

De rég nem vagy itt velem

            -hát marad a hit nekem..

Remélve remélem

            -emlékem megélem.......