Papzsa61 blogja

Az érett gyümölcs aromájától

Érzékeink vígan tobzódhatnak,

Hisz a nap jótékony sugarától

Édes ízzel boldogságot adnak.

Ám, ha frissen túl sok, hogy megegyük,

Gondunk lesz szorgos gyűjtögetésre,

Közben alkoholt termel elegyük,

Majd értő kézbe kerül főzésre.

És a kristálytiszta párlat nemes,

Megőrzi a csodás gyümölcs ízét,

Az érzés felszabadít, s kellemes,

Ha mértékkel isszuk tüzes vízét.

A jó pálinka méltó ünnephez,

Búcsúztatáshoz, vagy születéshez,

Netán bántana egy didergős nap,

Melegíti, ki ily gyógyírből kap.

A méz

Erdők, rétek pompás virágai,

Gyümölcsfák dús virágos ágai,

Ti adtok nektárt szorgos méheknek,

Kik esélyt adnak sok más életnek.

Ők bíz fáradságot nem ismernek,

Nektárból, pollenből erőt nyernek.

És ami azon felül összegyűl,

Mind-mind lépekben tárolva vegyül.

Édes nedűhöz magukból adnak,

Szárnyaik ventillátorként hatnak,

Hogy sűrű mézzé érjen, megvárják,

S kincsüket méhviasszal lezárják.

Az ember készen kap egy csodaszert,

Ami gyógyít és egyben jó desszert,

Áldás ez örömre, egészségre,

Hálával tekints ezért az égre!

Amikor a lélek fárad, üzen a testnek.

Elvárja tőle, hogy együttműködjön...

"Egy cégnek" dolgoznak, mindent együtt tesznek,

Ha lélek nincs jól, test se erősködjön!

S ha meggyengül az addig egészséges test,

Egy bűnöző lesz a hívatlan vendég.

Betegségnek hívják az új őrizetest,

S hova betér, neki a hely pont elég...

Hogyha a test az, ami épp kezdeményez,

És egyszer úgy dönt, hogy már nem működik,

Hát ő intéz felhívást az ép lélekhez:

Jobb lesz, ha ő is gyengébben őrködik!

A "cég" dolgozói jól összetartanak,

Együtt építenek, vagy éppen rombolnak...

Eper piros ruhát felvett,

Illatával elbódított,

Zamatával kényeztetett,

Kicsit-nagyot meghódított.

Mint sok gyöngyös fülbevaló,

Ágról lazán csüngtek alá,

Pikáns piszke íz csudajó,

Bolond, aki bokron hagyná!

Meggy talán a legkedvesebb,

Frissen és sütiben eszem,

De az volt most a kevesebb,

Ha nincs saját, hát megveszem...

Szeder bokrok megpihentek,

Fekete kincset ontottak,

Szép bogyóik tetszést nyertek,

Ölünkbe bőséggel omlottak.

Folyton érő füge-hegyek

Csábítón bazsalyognak rám,

Hívnak, folyton fügét egyek,

Cukortól ragad össze a szám.

Szőlő is édesen csalogat,

Gyöngyeit élveteg ízlelem,

Sok gasztro-élményt tartogat,

Érzék ünnepel, nem értelem...

Alma a fán alig akad,

Erőt gyűjt a jövő évre,

Akkor virág újra fakad

Lustaságot félretéve...

Ég felé meredtem,

Tűző nap felettem.

Tervemet feledtem,

 Víz felé eredtem...

Izzó kő alattam,

Amin most haladtam.

Sietve szaladtam,

Jó, hogy nem maradtam...

Már meg ne torpanjak,

Árnyékba rohanjak.

Hűs vízbe csobbanjak,

Lángra ne lobbanjak!

Kell még egy frissítő,

Testet erősítő,

Szénsavval pezsdítő

Savanykás üdítő...