Ahogy öregszem.... (Így látja az öreg szem)

Telnek az évek és szívem kitárul,

Ki szeretne, szabadon besétálhat...

De az tárva-nyitva csak addig állhat,

Míg aki bekerült, egyszer elárul..!

Már mosolyom is gyakrabban virágzik,

Nem kell, hogy ismerjen, épp, aki kapja,

Talán ettől kicsit szebb lesz a napja,

Néha léleknek pont ennyi hiányzik...

Bíz, ahhoz is egyszer meg kellett érnem,

Hogy sok elvárás görcsöt ne okozzon,

Énkép-zavarom tovább ne pofozzon,

És ne kelljen folyton elnézést kérnem...

Értékrendem megmaradt, végig kísért,

Csak sorrend változott meg...valamiért...