Babó blogja

Az elmúlt negyed órában már a harmadik cigimet szívom

A cigi szagától bűzlik a ruhám, de legfőképp a zakóm

Annyi füst van már, hogy ki sem lehet látni az ablakon

A szomszéd házat alig látom, már pedig ott van a sarkon

Jelentésemet már régen megírtam, háromszor át is néztem

Hiszen az alaposság az utóbbi időben nem az erényem

Felhívtam a Főnököt, kérdeztem mitévő legyek

Azt mondta, hogy vegyek egy kávét nyugodtan, ha úgy is lefelé megyek

Ebből tudtam rögtön, hogy ismét éjszakázás lesz

Ez mely egy hét után már élő halottá tesz

Még utoljára megnéztem a házat, semmi mozgás, még magára várat

Amint kiléptem a telefon csöngött, gondoltam ezek után várhat

Ahogy megindultam az utcán elkezdett szemerkélni az eső

Gondolkodtam erősen, hisz ernyőért vissza menni még nem késő

Tudva tudtam, ha visszamegyek, akkor megnézem a telefont

Ha megnézem a telefont, akkor adok magamnak egy-két pofont

Így hát lépkedtem tovább, a frissítő ködös őszi délutánon

A bolt közel volt, már szinte belül láthatáron

Megvettem a doboz cigit és közben vettem egy kávét is

S, már megint szembe jött velem a kislány, az a bájos masnis

 

 

 

// ez a kis költemény több szálon fut, várom az ötleteiteket ! 

Hevesen sütött a nap kint az utcán

Panel negyediken nyáron, kánikula, itt Budán

Némi apró, hevert fent az asztalon

Csupán néhány heg volt az alkaron

A test bár még friss volt

Máris megjelent rajta egykét hullafolt

Öltözéke rendezett volt, nem koszos és rongyos

Maga az ember is élő mivoltába, ápolt és gondos

Minden tárgy mozdulatlanul hevert eredeti állapotban

Csak az aktatáska heverészett felfeszített pózban

Talán abban volt valami, ami valakinek kellett

Amely annyira fontos volt, hogy egy embert ezért láb alól eltett

Az ajtó félig becsukva, nyoma utal, csupán, hogy járt itt valaki

Még pedig egy olyan valaki, aki gyorsan szaladt ki

Ugyanis a lábtörlő felgyűrődve, akár ha táncoltak volna rajta

De ha így elsietett, lehet valami kis stílű szarka

A polcon a könyvek, rendezett sorban néztek

Tudták, hogy valami baj van, s nyugtalanul elenyésztek

A perzsaszőnyeg is érezte, hogy baj van

Hiszen a múlthéten mosatták ki és máris rajta csepp, legalább hatvan

Hatvan apró gyöngyöző piros kis pecsét

Mely egy különösebben sem furcsa délutánon rajta hagyja kézjegyét