PappBori blogja

Legyen az élet kopár pusztaság,
egy kiszáradt folyó meder,
meghasadó sziklafal,
szilánkokra tört ablaküveg.
Ha ilyen is, nem érdekel.
Legyen minden értelmetlen,
hibás, céltalan, felesleges,
hiábavaló, tökéletlen.
Már nem érdekel.
Rohan minden, az idő, az emberek,
minek keressem a pillanatot,
ha úgyis elmúlik. Ha másnapra kiheverem.
Nekem már lényegtelen, hogy hol ér össze
az égbolt a földdel, s ezek összessége mint hasad szét.
Nem tudnak meghatni többé közhelyek,
mások által csodált tettek.
De egyszer talán majd a világ vállára borulok,
és emberről emberre mindenkivel megosztom,
hogy mi is bánt engem.
De addig viszont nem érdekel.