Az oldal tulajdonosa még nem írta meg az első bejegyzését. Nézz vissza később!
Nem tudtam akkor még, mi az a némaság,
Hogy miért fakul ki hirtelen a világ.
Csak láttam, hogy fáradt, hogy arca oly halvány,
S ott ült a betegség a vállai alján.
Senki sem figyelt, csak én, a gyerek,
Ki nem értette még, miért fogynak a percek.
Akkor még nem volt szavam a hálára,
Hogy köszönöm, hogy vigyáztál a világra,
Hogy szereteted volt az egyetlen otthon,
S kezed lágy nyoma még most is ott az arcomon.
Elmentél az égbe, mielőtt mondhattam volna:
Te voltál a fényem a sötétbe hajolva.
De tudd meg, Anya, ott a fényes égen:
Minden mozdulatom a te kezedben ér véget.
Minden jóért, amit tőled kaptam egykor,
Hálát adok minden áldott alkalomkor.
Köszönöm az utat, amin elindítottál,
Hogy viharban is mindig mellettem álltál.
Most már nincs kór, s nincs elfordult tekintet,
Csak a béke ölel, s az égi szeretet.
Köszönöm, Anyám, amit értem tettél,
Hogy a gyengeségben is a legerősebb lettél.
Szerkesztő: PalTina12
Figyelők: 0