Pakeva blogja

Pakeva•  2020. július 13. 12:26

A Nő

Én megtudom álmodni, s megvalósítani is aztán.
Nem szeretem a kudarcot, így egykönnyen fel nem adnám.
Képes vagyok vágyni és várni egyért akár évekig.
Akkor is ha a szemeimet fájó könnyek égetik.
Tudok, hallgatni ha kell, csendben tűrni, és megint várni.
Betudom zárni szívem kapuját, és megint kitárni.
Fel tudok állni lentről, akkor is ha mindenem sajog.
És tudok csendben, mosolyogva szenvedni mert nő vagyok.
Tudok vigaszt is nyújtani, a legnagyobb bánatomban.
Ezer teherrel vállamon, anyai szolgálatomban.
Időnként sírva nagyot nevetek, vagy nevetve sírok.
Naívításom múló, később már senkiben sem bízok.
Szívem főzöm az ételekbe, szeretettel tálalom.
Nő vagyok, ezért törődés az életre a válaszom.
Erős vagyok, megnevelt az sorsom hogy kibírjak bármit.
Lelkem, néha fortyogó vulkán, hol pedig puha pázsit.
Nappal gyermeket ölelö, este szerető nő vagyok.
Éjjel család filózófus, hogy kerüljenek a bajok.
Örökké büszke vagyok, ki néha angyal, néha sárkány.
Akkor is csak gondoskodok, ha semmi erőm nincs jártán.
Nő vagyok! Néha Áldás vagyok, néha bizony egy átok.
Pusztítok is ha kell, de helyére épülnek új álmok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom