俳句

jeges szél üvölt
fekhelyed megfagyott föld
hólepel takar

békés sírhalom
rozsdaszín lombtakaró
örök szemfedőd

háborítatlan
végtelen a nyugalom
örök némaság

varjak kárognak
harang zúg a mennyekben
nem búcsúztál el

harmonikaszó
csak a szél fújja nótám
könnycsepp szememben

tudom van élet

a halál után, azt nem

nélküled van-e

emlék érintés

lüktető vágy vezet át

a fellegeken

kék szemed édes 

keserűséget ígér

elcsábítottál

csendes a reggel

csak te üvöltesz bennem

néma szavakkal

álarcod lehullt

mint őszi falevél szállsz

vadludak szárnyán