Pünkösdi Királyomnak

"Szeretnéd tudni, mitől fáj szívem?

Halld hát, mit titkon neked suttogok!"

 

Pünkösd hajnalán szikrázó fény,

Szobám ablakán át küldött remény.

Redőnyön át is hallhatom rigók énekét,

Éles csicsergésük most neked nem zenél.

 

Terád most máshol süt a nap,

Lelked most máshol nyer oltalmat.

Szívem lüktetése odáig nem érhet,

Lelkem hangos kiáltással csak kérhet...

Kegyelmet, kegyelemért!

 

Féltelek, s most tudom igazán,

Féltem magamat is, Tőled...

Érintetlen lelked, lelkemben kavalkád

Nem értem én,s csak hallgatok némán!

 

Hívtál, s mély fájdalmas sebet szaggattál!

Szívemben csendülő dallam, hétköznap van!

 

Fejemben tőled érkező gondolatok

Oly jó, szívedbe olvadok...

 

Óh, Istenem' hol vagyok?

Beléptem titkon életedbe!

Most kétségektől vagyok gyötörve,

Taglalom magamban a holnapot!

 

Óh, Ég' te hatalmas!

Segítsd szívem, s oltalmazd!

Felébredvén a kábulatból,

Nyomasztó, gyötrő gondolatból,

Tükrömből hömpölygő szánalom,

Szememből gyöngyöző alázatom!

Szeretlek....Suttogom....magamban,

S csak állok némán, hallgatom a csendet,

Majd távolból hallom hangodat...

Fürkészném tekinteted,

de te nem vagy itt!

 

S, hogy szemedbe sem nézhetek

Taglalom magamban érzelmedet.

Hiányzol! Nagyon!

Szeretlek, de ezt Te nem tudod!

Fájó hiányodtól szólni sem akarok...

Szeretlek, Szeretlek Nagyon!