Mama, újra írom anyák napján

Ma, gyönyörűen szép nap van,
Áradó fény az ablakban,
Kedvem, s kertem csupa virág,
Illatot hint orgona ág.

Azt képzelem, gyermek vagyok,
Éppen írást próbálgatok
"Mö" betűt, mi két szívszirom,
Zászlónyélen lobogtatom.

Aztán az "a" karikája
Fészket adó biztonsága,
Benne én, épp álmodok,
Álomlábat lógatok.

Másik "ma" jön, újra írom,
Kis "mö" kis "a", összehúzom,
Ki is mondva jó hangosan
Ma-ma, apró szótagokban.

Anyukám nézd, itt vagy Te,
Beírva a füzetbe...
S hogy emlékből ébredek,
Érzem, megint könnyezek.

S mondom újra: MAMA, MAMA!
Drága szavak szívbe írva.
Virágok közt mosolyogsz rám,
Vén gyerekre, Édesanyám.

Nagy betűid hegye, csúcsa
Fel mutat mind a magasba.
Itt lenn, újra gyertya lángja
Érted-ima virágszála.

És ma, ismét

"Orgonaillaton érkezik
a legszebb vasárnap,
Mézes gyöngyvirágban
fürdeti friss szellő.
Sóhaj-mély lélegzet,
s a fűszeres felhő
lelkem pórusán bekúszik
fényes lebegéssel...
...itt vagy velem..."
- úgy érzem.

2026.
/Idézet az "Anyák napi képek" c. versemből, 2017. április/
Az írástanulás motívumot, nem tudom, melyik gyermekversből "evokáltam"!