Morzsák belőlem
Még nem publikált vers
Erős tölgy voltam,satnya nyárasodban,
Még sem érdekeltelek.
Most csak egy szálka vagyok a szemedben,
Még is vérig sértelek?
Én már tényleg nem értelek.
(Előző főnökömnek)
Anetta
Forróságban úszik testem,
Nem őt kerestem,
Még is belé estem.
Fél éve,hogy ismertem őt,
A drága,gyönyörü nőt,
Jelent és a jövőt.
Ekkor láttam meg valójában,
Beleragadtam hálójába,
Beszippantott magába.
Egymásba forrott testünk,
Midőn szerelembe estünk,
Csak egymást kerestük.
Adott nekem egy gyermeket,
aki csak szeretni lehet,
S boldog,szép éveket.
Nem válunk mi el soha,
Lehet az élet mostoha,
Hisz együttlétünk csoda.
Istennek hálám,mert adta,
Én élek csak ő miatta,
Szerelmem,édes Anetta.
Családom.
Az én édesanyám mindig kedves,
Szeretően dédelgetett.
A hugom és én közöttem,
Külömbséget soha nem tett.
Mondogatta nekünk,mindíg
Becsületes legyél,
Hisz ki így cselekszik ,
A jég hátátán is megél.
Édesapám szívós ember
Így keményen fogott engem,
De úgy érzem,hogy ezzel is én,
Jobb ember lettem.
Nem engedett szabadjára,
Még is nagyon szeretem,
Hiszen betegen is ,
Egyengeti életem.
A hugommal is jóban vagyunk,
Hiába is civakodtunk,
A mai napig is mindenben,
Egymásra számíthatunk.
Ez egy család.Az ényém ,
Hol túl gondon,bajon,
Boldog vagyok mert együtt
Van az én kis családom.
Szerelmi vívódások.
Mint űzött vad,a sötét erdőn,
Fut,szalad menekülőn,
Mert vadásznak reá.
Én is futok gondolatban,
Szinte néma öntudatban
Mert hiányzol nagyon.
Mint fa mely kiégett,
Nélküled csak annyit érek,
Nekem csak te vagy.
Tedd mellemre arcodat,
Megédesítem álmodat
Higyjél bennem édesem.
Pillangó vagy nekem kedves,
Ne szállj tovább mert rémes,
A ködös messzeség.
Ha távolra szállsz szívem vérzik
Hideg ürességet érzi,
Miattad szép leány.
Amint eljössz hozzám újra,
Csökken lelkem mázsás súlya,
Hisz mellettem vagy.
Reménykedve kérdezem:
-Neked csak én létezem?
S Íme boldoggá lettem.