Szerelmi vívódások.

Mint űzött vad,a sötét erdőn,

Fut,szalad menekülőn,

Mert vadásznak reá.

Én is futok gondolatban,

Szinte néma öntudatban

Mert hiányzol nagyon.

Mint fa mely kiégett,

Nélküled csak annyit érek,

Nekem csak te vagy.

Tedd mellemre arcodat,

Megédesítem álmodat

Higyjél bennem édesem.

Pillangó vagy nekem kedves,

Ne szállj tovább mert rémes,

A ködös messzeség.

Ha távolra szállsz szívem vérzik

Hideg ürességet érzi,

Miattad szép leány.

Amint eljössz hozzám újra,

Csökken lelkem mázsás súlya,

Hisz mellettem vagy.

Reménykedve kérdezem:

-Neked csak én létezem?

S Íme boldoggá lettem.