Morzsák belőlem

Gondolatok
P.Clou•  2010. november 22. 18:47

Kingához szeretettel.

Szívembe lopta magát

Gyönyörű édes bája.

Ő lett nekem virág csokor,

Verseim kedves,jó anyája.

Ha eltűnik az oldalról

Agyamban kattog az inga,

Keresem őt,merre járhat,

Szemem hívogatja,Kinga,Kinga!

Nem titkolom,mindenki tudja,

Fel becsülhetetlen értékű Ő,

Szeretetének határa nincsen,

Igazi szív lélek,ritka úrinő.

Csillagok gyúlnak,ha boldog,

Ha szomorú is sugárzik.

Gyönyörűek a szavak tőle,

Mindenki ily barátra vágyik.

Nem ódát zengek róla én,

Csak kitárom elétek szívemet,

Mert ahogy Ő felragyog nekünk,

Szó nélkül hagynom nem lehet.

S ha versem nem is elég jó,

Az csak azért fordulhat elő,

Mert Széles Kinga olyan ember,

Ki szavakban nem mérhető.

 

2010.11.21,Érd. 

Remélem nem csak én gondolom így. 

P.Clou•  2010. október 24. 20:10

Ember

Pontok halmaza a bőr,

Gének milliói az ember,

Teste a lakhelye,könnye

A végtelen sós tenger.

 

Boldogság szívében

Nyári szerelem hajnala,

Mi elé zord sziklát húz,

Alkony komor moraja.

 

Na és a vér,a csont,

Roppant súlyok alatt 

Hol lelke szállna égig,

De teste földhöz ragadt.

 

Csak por és hamu a vég,

Szélben szárnyal tova,

Szép pillanatokat takar

Életünk az a mostoha. 

P.Clou•  2010. október 24. 17:07

Csalva,csalatva.

Meddő szerelmek,

buja,ócska ágyak,

Szennyes méhüktől

Gyűrött lelki vágyak.

 

Súgott hazug szavak,

Hűtlen hideg testek,

Csalás,ármánya rájuk

Örök foltot festett.

 

Hűségben elbukva

Hazugságtól fedve,

Ültetsz csalfa reményt,

Szerelmes szívekbe.

 

A röpke gyönyörért

Eldobod mindened,

Lopott órákért űzöd,

Sanyargatod létedet.

 

Az igazsággal lesz,

Lelkedben maratva,

Ön magad által lettél,

Becsületedben csalatva. 

P.Clou•  2010. július 11. 19:29

Szerelmi vívódások.

Mint űzött vad,a sötét erdőn,

Fut,szalad menekülőn,

Mert vadásznak reá.

 

Én is futok gondolatban,

Szinte néma öntudatban

Mert hiányzol nagyon.

 

Mint fa mely kiégett,

Nélküled csak annyit érek,

Nekem csak te vagy.

 

Tedd mellemre arcodat,

Megédesítem álmodat

Higyjél bennem édesem.

 

Pillangó vagy nekem kedves,

Ne szállj tovább mert rémes,

A ködös messzeség.

 

Ha távolra szállsz szívem vérzik

Hideg ürességet érzi,

Miattad szép leány.

 

Amint eljössz hozzám újra,

Csökken lelkem mázsás súlya,

Hisz mellettem vagy.

 

Reménykedve kérdezem:

-Neked csak én létezem?

S Íme boldoggá lettem.