Ember

Pontok halmaza a bőr,

Gének milliói az ember,

Teste a lakhelye,könnye

A végtelen sós tenger.

Boldogság szívében

Nyári szerelem hajnala,

Mi elé zord sziklát húz,

Alkony komor moraja.

Na és a vér,a csont,

Roppant súlyok alatt 

Hol lelke szállna égig,

De teste földhöz ragadt.

Csak por és hamu a vég,

Szélben szárnyal tova,

Szép pillanatokat takar

Életünk az a mostoha.