Őszinteség

Jó, ebből elég ! – eleget hallott, eleget látott.

 Aki miatt jött az már úgysincs itt. A beszélgetés gyors volt és viharos… és persze, mint mindig most sem érte el célját. Békülésnek indult, de fogalma sincs mi lett belőle. Ezt utálja a legjobban: lógni a levegőben. Ivott s iszik… beszélnek hozzá, de most nem hall nem lát csak az agya kattog: mit mondott ?! s miért kiabált velem ?, hiszen … akkor most mi van ? …  szűk baráti kör, jó emberek , téma is lenne, de talán túl sok mindent hallottak … s most csak egymásra nézegetnek… ez a buli meghalt .

Jó, ebből elég, hazamegyek !

 Sziasztok . Nem nagy távolság, hideg sincs  vagy lehet , hogy  az van de dolgozik az alkohol : fűt . Jó. Kapu kinyit, lakásba könnyű bejutni… valamikor nem ment ilyen könnyen ennyi alkohol után ... nincs most terv, csak minél hamarébb az ágyban lenni s elfelejteni ezt a napot, ezt mely olyan jól indult, tele reménnyel : majd most, megoldunk  mindent , meghatározunk célokat aztán : irány ! majd arra megyünk … együtt … de nem . Nem s nem . Már megint többet  akar mint ami jár . Mindig többet akar. Mindent akar. S most sem úgy alakult, pedig azt hitte Ő is így akarja .

 Ha nem lehet az enyém  akkor nem is kell !  - gondolta.

Jó, ebből elég, én többet nem keresem, nem hívom, így nekem ez nem kell !

Próbálja a gondolatokat kihessegetni a fejéből, de még annyira friss az élmény s az elfogyasztott ital sem engedi , hogy becsukja szemét s átadja agyát a semminek. A semminek, ami most annyira hiányzik, a semminek, amitől most a megoldást várja, lezárni ezt a napot és holnap ill. ma józan fejjel átgondolni mi az ahol megint hibázott.

Mert csak magát okolja : makacs, önfejű s  nem tudja tartani a száját … 

Az őszinteség nem kifizetődő …  de én többet nem keresem .